Mivel egyre több páciensünk számol be tinderélményeiről, vagy kacérkodik a tinder gondolatával, miközben fél is tőle, elhatároztuk, hogy alámerülünk a tinder rejtelmeibe, hogy lássuk, miről is van szó. Alant személyes benyomásaink következnek.

 A belépő – avagy muszáj mindenkit végigpörgetni?

• Minimális szűrő beállítására van lehetőség a preferenciáidat illetően: férfi vagy nő, hány km-re legyen max és hány éves legyen tól-ig. Ennyi. Ne is álmodj iskolázottságról, centikről, érdeklődési körről.
• Azonnal döntened kell, ha meglátsz egy arcot: igen vagy nem (vagy szuperlike: IGEN!!!). Nem tudsz senkit talonba tenni, nem tudsz aludni rá egyet.
• Magadról viszonylag sok képet feltehetsz, írhatsz pár szót, és annyit osztasz meg a facebook profilodból, amennyit akarsz, (akár semmit). Ha úgy tetszik, te lehetsz egy darab dögösnek vélt fotód alatt: „Vadócka, 27” PONT. De minél kevesebb fogódzót adsz, annál nehezebb lesz kezedményezni a másik félnek.
• Kizárólag az kezdeményezhet veled beszélgetést, akit te is lájkoltál. Bármikor szétkapcsolódhatsz, ekkor az illető nem tud többet kapcsolatba lépni veled, ez elég megnyugtató, (persze ha nem adtad meg rögtön a számod).

 A felhozatal – avagy miért ne a motorod legyen a profilképed

Nehéz nem iróniával megemlékezni a mustra tapasztalatáról. Hogyan is lehet erről empátiával szólni? Nagyon elgondolkoztató, amit az emberek saját önreprezentációjukról gondolnak és arról, hogy mi a vonzó. Természetesen itt csak abból tudunk kiindulni, ami nekünk az, azonban talán van néhány olyan megjegyzés, ami – ízlés ide vagy oda – általános érvényű megfontolásnak mondható (férfiak számára - egyelőre csak arról az oldalról van információnk):

• ha egy autót látok, kiestél,
• ha egy motort, akkor is (mindkét esetben világos lesz, hogy valami igazán pótlandó...),
• ha semmi mást, csak egy feszülő hasizmot/bicepszet/bukósisakot/vizisít: ezzel sem leszel befutó,
• ha egy értelmezhetetlen tárgyat két bokor között: facepalm,
• ha két csajjal pózolsz: ...,
• ha 5 félmeztelen pasi közül kéne kitalálnom, melyik vagy: hagyjuk inkább,
• ha 3 haveroddal sármosan vigyorogtok egy kocsmában....na ne,
• ha a háttérben New York, gleccserek, vadvízi evezés stb. virít: arra fogunk gondolni némi iróniával, hogy bravó, ide is eljutottál,
• ha egy iszonyatos grimaszt tartasz viccesnek, a nők szerint valószínűleg nem lesz az,
• ha van 1 jó fotód, de utána csak valami vicces látszik: sajnos az sem lesz elég,
• ha van 2 jó fotód, viszont 2 inkább ijesztő mint vicces: háát.

(Csak a jószándék vezetett minket ezek összegyűjtésében, legközelebb a nőket is kielemezzük.)

Öt perc alatt kb száz arcot végig lehet pörgetni. Utána egy napra megunja az ember, szóval nem kell félni, a tinder nem alakít ki addikciót (legalábbis esetünkben).

 A csetelés – avagy meddig szövögessük fantáziáinkat?

Sokféle stratégiát lehet a tinderen választani. Sok mindenkit bejelölsz. Csak nagyon kevés embert jelölsz be. Nem jelölsz be senkit, hanem csak arra reagálsz, ha téged bejelölnek. Mi ez utóbbi stratégiát teszteltük először. Ez is elég volt ahhoz azonban, hogy kitapasztaljuk a tinder tempót. Úgy álltunk ugyanis hozzá eleinte, hogy csak szép lassan, csetelgessünk, aztán majd alakulnak a dolgok. Azonban ez vakvágányra vezet egy idő után. Ugyanis rájöttünk, hogy hiába pár jó fotó, akár néhány napig tartó izgalmas csetelés, fölösleges túl hosszan építgetni egy fantáziát a másikról, (hisz pszichológusként és civilként is tudható, hogy az legalább annyira a mi vágyainkról/preferenciáinkról/előzetes élettapasztalatainkról szól, mint a realitásról).

Tehát jobb hamarabb valóságtesztelésbe fognia az embernek, mielőtt még nagyon beszippantják saját fantáziái. Ugyanakkor valamennyit muszáj csetelni, nem lehet minden este egy újabb tinderrandit abszolválni, (persze kinek mi). A "művészet" inkább eltalálni a kettő közötti arányt: meddig érdemes csetelni és mikor érdemes találkozni.

Még egy szubjektív tanács: hallgassunk a megérzéseinkre (amelyek sokszor nehezen elkülöníthetők szorongásainktól, illetve reményeinktől), és bátran kérdezzünk rá bármire (mit keres a másik ebben a randi arénában például). A tinder ugyanakkor olyan mint egy óriási házibuli: bárki mellé odaléphetünk, és mindenki azért van ott, hogy ismerkedjünk, tehát ezzel nem futhatunk lukra. A továbbiakkal azonban nagyon is, ezért érdemes mindaddig tartani a privacy-nkat, amíg a másik valamivel nem győz meg minket arról, hogy érdemes lehet valódi kommunikációra.

 A tinderrandi – mire készüljünk?

A legjobb, ha mindenre felkészül az ember: hogy a valóság jobb, rosszabb, kisebb, nagyobb - egész más, mint a képzeletünkben. És kereshetjük benne azt, akit beleláttunk, de akkor is más marad. Valahogyan szintetizálni kell az előzetes infókat, vágyfantáziáinkat és a szemben ülő realitást. Igazából ez nem is olyan nehéz.

Akkor tud működni ez a műfaj, ha nem igazán vár az ember semmit, és úgy áll hozzá: egy kávét vagy sört bárkivel meg lehet inni, max utána gyorsan hazamegy. Így nem ér senkit csalódás. De ha az ér, az sem tart sokáig. Elég gyorsan fel lehet vérteződni a tinder-csalódásokkal szemben.

Összegzés

Sajátos műfaj a tinder. Egy húspiac, amiből ki lehet ábrándulni, lehet benne reménykedni, bele lehet unni, lehet sérülni, lehet örömet szerezni. Mint a való életben, csak más forgatókönyvek irányítják, kicsit mások a játékszabályok, más a tempó, a mintázat, a lefutás. Függetlenül attól, hogy ki mire használja, nyitottvégű vállalkozás.