Annak sem könnyű, aki szakít. Nehéz elköteleződni a szakítás mellett. Sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogy a szakítással nyerni fogunk. Még, ha van is valami zsigeri drive, ami kifelé gravitál minket a kapcsolatból, közben sok minden jó is van benne, és szeretjük a másikat. Ilyenkor azzal a gondolattal és egzisztenciális ténnyel kell megbarátkoznunk, hogy van olyan, hogy mindkét döntés rossz, amit egy helyzetben hozni lehet. Akárhogy is döntök, szenvedni fogok. Ezt nem tudom megspórolni.

Ilyenkor áll elő az az eset, hogy a szakító fél nem tud elköteleződni a szakítás mellett, ami több módon is megnyilvánulhat.

Jó forgatókönyv

Némán szenved. Anélkül küzd ambivalenciájával, hogy azt elhagyott kedvese tudomására hozná. Újra és újra átrágja magában az indokait, folyamatosan elbizonytalanodik, győzködi magát, hagyja, hogy a barátai is győzködjék. Végül vagy sikerül lezárnia magában, vagy úgy dönt, hogy rossz ötlet volt szakítania, és megpróbálja visszacsinálni. Ezután lesz, ami lesz.

 Rossz forgatókönyv

Látványosan szenved. Folyamatosan megosztja exével kétségeit, őrlődését, hogy mennyire egyedül van, mennyire hiányzik neki a másik. Tulajdonképpen úgy adja elő, hogy ő a szenvedő fél. Azt lebegteti, hogy van visszaút, neki csak időre van szüksége. De amint volt kedvese azzal áll elő, hogy kezdjék újra, ő visszatáncol.

Valójában csak a tudatra van szüksége, hogy exe még még ott van neki, még nem visszafordíthatatlan a dolog. Sokszor ez egy tudattalan fokozatos leválási igényt fejez ki, mert az elvágólagos szakítás túl fájdalmas volna. Lehet azonban a háttérben szeparációs szorongás, vagy csupán kiélezett ambivalencia.

Akárhogy is, annak, akit elhagytak, ehhez asszisztálni igazi gyötrelem, mert neki az áll  - érzelmi - érdekében, hogy elhiggye, hogy partnere talán tényleg visszamegy hozzá. Hónapokig, akár évekig is mehet a közös őrlődés. Extrém esetben a szakító fél annyira beleéli magát a szenvedő fél szerepébe, hogy még a környezet is vele azonosul, sokszor nem is tudják, hogy valójában ő fejezte be a kapcsolatot. Sokszor ennek a huzavonának az tud véget vetni, hogy az elhagyott fél összeszedi magát, és emberfeletti erővel pontot tesz a melodráma végére. Pedig ő a gyengébb fél, neki nehezebb meghoznia ezt a döntést, ezért igen tisztességtelen, hogy végül rá hárul.

Tanulság

Nehéz szakítani, de vállalni kell döntéseink következményeit. Benne van a pakliban, hogy meggondoljuk magunkat, de döntésképtelenségünk nyűgét nem terhelhetjük rá volt partnerünkre. Nekünk kell az erősebbnek lenni.