Fotó: Ralph Gibson: Christine, 1974

Ha egy pár szeretne gyermeket, aki két vagy több évi próbálkozás után sem fogan meg, az komoly pszichés terhet jelent mindkettőjükre és a párkapcsolatra nézve is. Az idő múlásával látszólag beleszoknak a helyzetbe, mégis életükre és kapcsolatukra mint egy folyamatosan nyomasztó, sötét felleg telepedik rá a tény, hogy nincs gyerekük. Míg a próbálkozás évei alatt több gyermek is születik körülöttük, ők nem tudnak továbblépni.

Funkcionális meddőségnek nevezik, ha biológiai eltérés nem indokolja a sikertelen próbálkozásokat. Talán könnyebb feldolgozni, ha találnak valami eltérést vagy betegséget, hiszen ez esetben orvosolható a baj, és utána nincs akadály. Érthetetlenebb a dolog, ha a várandósság elmaradását nem magyarázza ismert fizikai indok. További nehezítő körülmény lehet a párok életkora is, hiszen egy bizonyos kor után sürgetővé válik a gyermekvállalás.

A legerősebb negatív érzelem, amit a párok megélnek ebben a helyzetben, az a tehetetlenség. Ez akkor is fenn áll, ha az ok ismeretlen, és akkor is, ha elháríthatatlannak tűnő biológiai akadály derül ki. Rengeteg kérdés merül fel ilyenkor. Lehet befolyásolni a fogantatást, vagy mindezt rajtunk kívül álló dolgok irányítják? Vajon mindent megpróbáltam, eleget tettem, mit lehetne még? Diétázzak, tornázzak, járjak terápiába? Utolsó állomás általában a lombikcentrum. A sikertelenség ellenére a remény képes a végsőkig fennmaradni: ha már hormontermelés sincs, akkor majd a hormongyógyszerek segítenek, sőt, ha petesejt/hímivarsejt sincs, akkor ott a donor. Sokat hallani azt az elképzelést, hogy a „görcsös akarás nem segít, el kell engedni és azonnal jön a baba.” Még ha az elengedés jó stratégiának is tűnne, vajon el lehet-e tudatosan engedni a gyermek iránti vágyat?

Hogyan hat a gyermektelenség a gyermekre vágyó pár életére?

Szexuális élet örömeinek csökkenése

Az idő múlásával a párok nagy igyekezettel próbálnak a gyermeknemzés érdekében cselekedni. A nők kiszámolják a legtermékenyebb napok dátumait, vagy egyéb időre vonatkozó stratégiákat dolgoznak ki az együttlétekhez. Elmúlik a spontán és önfeledt szerelmeskedések ideje, egyre inkább a cél elérése van fókuszban. Azonban férfiak közül sokan nem szeretik, ha időre „kell” kívánni a nőt, a nők egy része pedig hajlamos lemondani az élvezeti faktorról a nemzés érdekében. A programozott szex különösen a mindennapokban kihívás. Egy-egy nyaralás vagy munkaszüneti nap fokozhatja a természetes vágyakat, de még így is nehéz kiverni a fejekből, hogy mi a végső cél. Az orvosi asszisztencia sem hat jól a nő saját testével való kapcsolatára: eltávolítja, elidegeníti a test örömteli megélésétől. A női vonzerőbe vetett hit és önbizalom könnyen sérül. Természetes, hogy a vizsgálatok után a vágy sem érkezik vissza olyan könnyen.

Ki erősebb - ki gyengébb

A várakozás/remény és csalódás havi ciklusait jól ismerik a gyermekre váró párok. Eközben felváltva lehetnek erősek és gyengék, jó esetben az egyikük van fent és a másik lent, így egymást tudják vigasztalni, erősíteni. Nagyobb a baj akkor, ha valami miatt mindketten alázuhannak a csalódottságba és az időszakos reményvesztettségbe. Megfelelő kommunikációval, kitartással ezen is túl lehet lendülni, de sokan érzik ilyenkor, hogy a gyermektelenség válságba sodorja a kapcsolatukat.

Nézetek, értékek ütközése

Legtöbb pár esetében a férfiak viszik a racionalitás és gyakorlatiasság inkább biológiai alapokra építő szemléletet, és a nők inkább az érzelmi-intuitív, természetre hagyatkozó, vagy pszichológiai-spirituális tényezőket hangsúlyozó vonalat. Természetesen ez fordítva is lehet, és az is előfordul, hogy egyeznek a párok világnézetei. Ha mégis különbözőek, akkor nagy harcokat generál a párok életében: családállításra menjünk és homeopatához, vagy írják fel a hormont és irány az inszemináció? Mindkét irányban való segítségkérés nagy én-feladáshoz, identitásbeli kérdésekhez vezethet, ha azt valamelyik fél nem érzi magáénak. Fontos lenne, hogy ilyenkor a párok tanuljanak egymástól, és maradjanak nyitottak a számukra ismeretlen megoldási módokra. Ha jó a kommunikáció, akkor az ellentétes igényekből egy közös probléma-megoldási stratégiát dolgozhatnak ki.

A másik hibáztatása

A tehetetlenségben önkéntelenül keressük, ki a hibás a helyzetért: én, a másik, a sors/isten, a doktorok, a szüleim? Az önvád is nagyon erős tud lenni, de párkapcsolatban nehéz megfékezni a másik hibáztatását. Általában a nőket vizsgálják, műtik, kezelik, vagy feltételezik, hogy az anyasággal kapcsolatban vannak pszichés elakadásaik. A férfiak alkalmasságában általában nincs kétely, ha a spermavizsgálatok megfelelő minőségről tanúskodnak. Párok egymás között mégis kölcsönösen vádolhatják a másikat a sikertelenség számos feltételezett tényezője miatt: nem használta ki a megfelelő időt, nem ment el a vizsgálatra, nem is igazából akar apa/anya lenni, nem veszi komolyan, nem él egészséges életet, stb.. Elkezdődik egymás életmódjának kontrollálása, az egészségesség és sikeres utódnemzés érdekében.

Kételyek az összeillésben: mástól vajon lenne gyerekem?

Ha egy párnak hosszú ideig nem születik gyermeke, elbizonytalanodhatnak abban, hogy összeillenek-e egyáltalán. A hiedelmek szerint a gyermektelenség akár annak a jelzése is lehet, hogy "nem egymásnak teremtették" a pár két tagját. A legmegrázóbb, kapcsolatot mélyen megingató gondolat, hogy talán mindkét félnek lehetne gyereke valaki mástól. Mivel ezt a hűség jegyében természetesen nincs mód kideríteni, így örök kételyként bujkál a lélek mélyén. Az erősen elkötelezett, mély kötődést megélő párok kitartanak amellett, hogy egymástól szeretnének gyereket, de olykor felmerül a kérdés: meddig adunk időt magunknak/egymásnak? Fogunk-e tudni együtt boldogok lenni, gyermek nélkül?

Más-más megküzdési stratégiák

Mindannyian másképp kezeljük a helyzet adta tehetetlenséget, szomorúságot, dühöt vagy kudarcot. Általában jobban jellemző a férfiakra, hogy csendben maradnak, magukban tartják a bánatukat, vagy bagatellizálják a problémát, de a lényeg, hogy kifelé sokszor nem is látszik, mennyire szeretnének már gyereket, vagy hogy mennyire megviseli őket a hiánya. Előfordul, hogy látszólag nem foglalkoznak vele, munkába menekülnek, nem is akarnak tudni a dolog női oldaláról. A nőknek annyiban nehezebb a helyzetük, hogy folyamatosan észlelik testük ciklikus változásait, így nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni a várakozás nehézségeit. A nők szívesebben beszélnek róla, sírnak, akár pszichológushoz járnak. Bár nem könnyű, mégis fontos az érzésekről egymással is beszélgetni, mert a kapcsolatra rossz hatással van a bezárkózás.

Más életcélok keresése

Ha már olyan rég óta nem érkezik a gyermek, a párok a létezés értelmességével szemben is felvethetnek kérdéseket. Mi tehát az élet célja, mivel töltsük ki azt az űrt, amit a gyermekekről való gondoskodás és szeretet betöltene? Sokan ilyenkor nagyobb utazásokat terveznek, vagy más módokat keresnek arra, hogyan lehetne hasznos, örömteli és értelemmel teli életet élniük. Az aktuális helyzetben nehéz a motivációt megtalálni illetve átcsoportosítani, talán mert egy nagyon ősi ösztönkésztetés nem tud kielégülni az utódnemzés elmaradásában. Mind a párok, mind az egyéni mentálhigiéné szempontjából fontos az önmegvalósítás és a gyermekvállaláson felüli életcélok kidolgozása.