TÁRSAM

Párkapcsolati blog - lélektan és filozófia


2017\06\08 pjn komment

Ki a főnök?

Miért szól ÁLLANDÓAN bele?

Sok pár számára nem tudatosul, hogy vitáik valójában nem arról szólnak, hogy milyen a jó teregetési technika vagy milyen sorrendben kell bepakolni a csomagtartóba. Az ilyen konfliktusok mélyén lappangó hajtóerő sokszor a hatalom, a versengés vagy a kinek van igaza kérdése. Ezek részben…

Tovább olvasom
2016\02\15 pjn komment

Mi zajlik érzelmileg gátolt párunkban?

Avagy „Mondj már valamit!”

Többnyire a párok női tagja panaszkodik róla, hogy férjéből/partneréből képtelen érzelmi reakciót kicsikarni. Hiába kedveskedik, üvölt, hisztériázik vagy sértődik meg. Reakció nulla. Úgy tűnik, mintha ezek az emberek semmit nem éreznének. Persze némi feszültséget, vagy érzelmet lehet rajtuk látni,…

Tovább olvasom
2015\06\22 pjn komment

Bármit megtehetek veled

avagy milyen az élet "grandiózus" partnerünkkel

„Nem érdekel, hogy mit szólsz hozzá, nem érdekel, hogy megbántalak vele, nem érdekel, hogy mindenki másnak várnia kell, nekem jogom van...”. Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy különleges jogokkal vannak felruházva, nekik mindent szabad, nem kötik őket nemhogy az udvariasság, de a felelősség…

Tovább olvasom
2015\06\19 cs.v. komment

Miért veted alá magad a párodnak?

Az önfeláldozási séma központi motívuma az „én mindent megteszek érted” üzenete.  Sokan fegyverként használják ezt egy kapcsolatban: akkor szoktuk hallani, ha valaki erején felül alkalmazkodik a kapcsolat érdekében, de nem kapja meg érte a várva várt jutalmat, ezért feszültté válik. Mindig nagy ára…

Tovább olvasom
2015\04\06 pjn komment

A te párkapcsolatodnak milyen a „személyisége”?

Minden hosszútávú párkapcsolatnak kimunkálódik, kicsiszolódik a saját személyisége. Az, ahogyan a két ember egymással van, szót ért vagy éppen nem ért szót. Ahogyan egymásra néznek, amilyen hangulatot árasztanak. Minden embernek külön-külön is megvan a személyisége,…

Tovább olvasom
2015\03\24 pjn komment

Fel lehet-e vérteződni szerelmi bánat ellen?

Avagy mit jelent tanulni a tapasztalatainkból

Már a szenvedés sem a régi, mondják sokan harminc fölött. Valakinél viszont azt látjuk, hogy hiába gyűri maga alá az évtizedeket, valahogy nem csak folyton ugyanabban a sztoriban, de ugyanabban az érzésvilágban is találja magát. Kamaszkorban egy világ omlik össze, amikor…

Tovább olvasom
2015\03\16 pjn komment

Gyerekkori abúzus szimbolikus újraélése a párkapcsolatban

A trauma nem múló jelene

Amíg egy felnőttkori trauma már a kifejlett személyiséget érinti, addig a gyerekkorban elszenvedett traumák, pláne, ha hosszan tartó vagy ismétlődő traumáról van szó, maguk formálják a személyiséget. A gyerekkori abúzusnak, bántalmazásnak sok formája van: az érzelmitől, a fizikain át a szexuálisig,…

Tovább olvasom
2015\01\31 pjn komment

Úgy reagálunk az itt és most valóságára, mintha az a gyerekkori volna

Miért nem hagyjuk magunk mögött gyerekkorunk emlékeit és éljük szabadon az életünket? Azért, mert van bennünk egy remény, egy tudattalan jóvátételi igény, hogy felnőttként meg tudjuk oldani azt a problémát, amely gyermekkorunkat fémjelezte. Ha például nem kaptuk meg valamelyik…

Tovább olvasom
2015\01\24 pjn komment

Sorskönyvi párválasztásaink és lázadás ellenük

avagy miért mindig ugyanazokba a sztorikba futunk bele?

Az emberek születéskor elkezdik írni életük történetét szüleik kapcsolata, az otthoni hangulat, az anyjuk tekintete, az apai szigor stb. alapján. Ezekből aztán olyan tudattalan élettervek avagy sorskönyvek születnek a gyerekkor végére a tranzakcióanalízis szerint, amit…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása