Akit már csaltak meg, az tudja, hogy milyen iszonyatos tapasztalat. Akit pedig még nem csaltak meg, annak többnyire ez a legrosszabb rémálma. Jogosan. Megcsalva lenni a legnehezebb, ugyanakkor a leggyakoribb, a legelkerülhetetlenebb és legtermészetesebb tapasztalatok egyike. Ha máshogy nem, a fantáziájában nincs olyan ember, aki ne csalná meg partnerét. Elfojtás, habitus, neveltetés, morális érzék kérdése, hogy ki teszi meg ténylegesen végül. 

Sokszor akkor is alig tudjuk túltenni magunkat a felismerésen, ha akár mi magunk is megcsaltuk a párunkat előtte. De akkor az önigazolás a segítségünkre sietett: egyedül éreztem magam, nem volt jó a szex, csak egyszer történt, nem jelentett semmit, nem is volt semmi köze és hatása a kapcsolatra. Amikor azonban ezeket a mondatokat a másik szájából halljuk, sajnos nem nagyon segítenek.

A helyzet ugyanis az, hogy az esetek egy részében nagyon is van köze ahhoz, hogy milyen az adott a kapcsolat, és nagyon is kihat arra, hogy még rosszabb legyen és akár szakítással végződjön. Amikor ugyanis megjelenik egy harmadik szereplő, aki mindig új, friss, érdekes, nincsenek párkapcsolati gondok, anyagi, lelki vagy egyéb feszültségek, hisz csak most ismertük meg, akkor hirtelen egészen más fénytörésben kezdjük látni párunkat: kis hibáit felnagyítva, apró gyarlóságait nagy jellemhibának. Hirtelen nem lesz érdekes, amit mond, nem izgat fel, hiába látjuk, hogy szép. Kiveszik az érdeklődés a szemünkből, eltűnik belőlünk a vágy iránta. És bizony, amikor valaki a partnerén ezt tapasztalja, nehéz nem észrevenni, akár csak zsigerileg, tudattalanul is, hogy valami bűzlik. Ami persze szomorúságba, depresszióba vagy szorongásba taszít minket, s ennek következtében megint csak nem tudunk úgy tündökölni, hogy partnerünk vonzónak találjon minket.

Ha párunk tagad, vagy mi nem akarjuk észrevenni a jeleket, akkor könnyű belebetegedni lelkileg a helyzetbe. Hosszú távon a psziché csak tünetek árán tudja homokba dugni a fejét. Előbb-utóbb, ha más nem, a szorongás feketén-fehéren azt fogja mondani: téged nem szeretnek, menekülj. Ekkor higgyünk neki. A test nem képes hazudni.

És hogy miért csalnak meg minket? Sokszor pusztán azért, mert már nem szeretnek annyira. A szerető tünet, nem ok, ahogyan arról régebben is írtunk. Kérdés, hogy ha magát a megcsalás okozta szinte reparálhatatlan bizalomvesztést fel is tudja dolgozni egy pár, az alapproblémát, hogy valaki már nem szereti a másikat, nem képes hozzá kötődni, nem érzi jól magát, hogy lehet kezelni. Persze a kommunikáción, a tipikus problémákon, a párkapcsolati játszmákon: mindazon, amitől "nem jó" a kapcsolat, lehet dolgozni, akár terápiában, akár otthon, beszélgetve. De sokak nem jutnak el idáig, inkább csendesen elégedetlenkednek, elhidegülnek, majd hirtelen megtetszik nekik valaki. Innen már nehéz visszafordulni.

Sokféle kimenetel lehetséges. De ha azt érezzük, hogy nem szeretnek minket, és emiatt a kapcsolat mérgező számunkra, akkor ne maradjunk benne bármi áron. Próbáljuk meg megérteni, megbeszélni, hogy mi zajlik köztünk. Viszont, ha már mindent megpróbáltunk, akkor ne hagyjuk, hogy a rettegés a jövőtől odaláncoljon minket valakihez, aki mellett elsorvadunk, aki már nem is lát minket. Mert bár a szeparáció fázisát végigélni nagyon nehéz, de az örök mottó még mindig igaz:

Jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.