Vajon mikor jön el az ideje, hogy lefeküdjünk valakivel? Nem állíthatunk fel erre vonatkozó szabályt, egy egyéjszakás kalandból még házasság is születhet a későbbiekben. Nők és férfiak között is vannak olyanok, akik életük során, vagy legalábbis egy-egy szakaszában nagyszámú partnerrel teremtenek szexuális kapcsolatot. Ez sokszor két tartósabb kapcsolat közötti időszakra tehető. A gyakori partnercserének most azt a válfaját vizsgáljuk meg, amikor nem áll mögötte erotománia vagy szexfüggőség, hanem sokkal inkább valamilyen érzelmi szükségleteket elégít ki a szexuális együttlét. Ennek a hátterében nemek és személyiség szerint más-más okok állhatnak.

A két kapcsolat közötti „ámokfutások” esetében jellemzően nem kizárólag a szex a lényeg, hanem – sokszor rejtett – társkeresési céllal történik, legalábbis sok esetben a kielégülés mellett meghatározó része a szeretet- és intimitásigény is.

Egy szexuális együttlétből természetesen nem mindig lesz kapcsolat, és a felek nem feltétlenül jutnak el odáig, hogy jobban meg akarják ismerni a másikat. Az ismeretlenség miatt azonban az intim szférájuk megnyitása érzelmileg nem biztonságos talajon zajlik, ezért lelki sérülésekkel járhat. Ha testi síkon könnyen közel is kerülnek ezek az emberek, fizikailag „beengedik” a másikat önmagukba, lelkileg azonban nem biztos, hogy létrejön a kapcsolódás. Mivel azonban nem csupán a testünkből állunk, testünk nem leválasztható önmagunk megéléséről, ezért sokan néznek szembe a felhőtlennek induló egyészakás légyott nem várt lélektani következményeivel is, melyek leggyakrabban utólagos szorongás, aggodalmaskodás vagy bűntudat formájában jelentkeznek.

A testi együttlét elvileg az intimitás legmagasabb fokát jelenti, ezért ha valaki nagyon közel jön hozzánk, utána fájdalmas lehet az elszakadás. Van, aki persze nem éli meg sérülésnek, vagy éppen nem akar tudomást venni megsebzettségéről, de tudatosan vagy tudattalanul mégis megérzi azt. Kevés olyan ember van ugyanis, akinek a szex önmagában kielégítő lenne. Bármilyen jó volt az aktus, ha nincs folytatás vagy akár egy elfogadható lezárás, az együttlét után sokszor könnyen valamiféle „seb” marad egyik vagy másik félben. A jó szex, a vonzerő megélése és a sikeres csábítás utáni eufória hamar elmúlik, és átveszi a helyét a hiány vagy szégyen. Ha a másik azután nem jelentkezik, negatív gondolatok törnek be –  „mit ronthattam el?” „nem vagyok elég jó”. A kör folytatásaként nagy eséllyel hamarosan újabb intim/szexuális kapcsolatba léphet az ember, hogy begyógyítsa a kapott sebet.

Mi késztethet valakit arra, hogy minél előbb testi kapcsolatba lépjen valakivel?

Nem megfelelő énerő és énhatárok: Ha megfelelő énerővel rendelkezünk, akkor sem a külvilág, sem saját belső ösztönkésztetéseink nem tudnak megingatni saját magunk által választott viselkedésünkben. Azonban, ha valaki gyenge énerővel bír, lehet, hogy nem akar/tud annyira vigyázni magára, tudatosan nem fél a veszteségtől, könnyen fejest ugrik a kalandba, majd látszólag könnyen felejt, állandóan újra és újra megpróbálkozik. Hiába gyűjt be lelki sérüléseket, hamar felkínálja újra teljes egészében önmagát. Úgy tűnik, az élmény és az érzelmi nyereség nagyobb vonzerőt jelent számára, mint az esetleges következmények átgondolása és fájdalomtól való félelem. Az énerő és a megfelelő énhatárok kialakítása éppen azért nagyon fontos, mert ha rendelkezünk velük, akkor az egyéjszakás kalandokból is sértetlenül távozhatunk.

Örömelv és gyenge frusztrációs tolerancia: Vannak, akik elsősorban érzelem- és vágyvezérelt módon élik az életüket, és nem a racionalitás elve határozza meg viselkedésüket. Legtöbbször ez a fiatalság és éretlenség velejárója, de lehet karakterjellemző is. Sokszor nem is a belső szükségletek, hanem a külső csábító inger határozza meg a viselkedésüket. Ösztöneik és vágyaik kontrollálása nem könnyű számukra, és a frusztráció tűrése illetve a vágyaik késleltetésének képessége gyenge.

A randi-szorongás elkerülése, alkohol: Sokszor alkoholhoz kapcsolódnak az első ágyba bújások, hiszen az alkohol oldja azokat a gátlásokat, amelyek egy délutáni teázás során az izzadt tenyér és a zavart párbeszédek formájában mutatkozna meg. Az intimitás kialakulása lassú folyamat, az alkohol és a szex azonban felgyorsítja a dolgokat, egyszerűsít: nem kell végigmenni a randizás zavarán, izgalmain. A gyenge frusztrációs tolerancia miatt ebben az estben nemcsak a vágyak kielégítése, hanem a szorongás oldásának vágya is sürgetővé válik.

Külső megerősítés fontossága: Akik önbecsülésüket nagy részben mások visszajelzéséből nyerik, boldogok, hogy tetszenek és akarják őket. Kalandjaikkal megerősödik szexuális identitásuk, hiszen megélik a csábítás sikerességét. Önbecsülésüket fokozza, ha valaki közel engedi, beengedi őket, azaz elfogadja és pozitívan reagál rájuk. Csakhogy, ha a szex után a másik eltűnik, éppen az önbizalmat veszítik el újra és újra, ezért újabb megerősítés után néznek.

Önalávetés, alkalmazkodás: Van, aki valamiféle szolgálatot teljesít, a másiknak szerzett öröm fontos számára. Nehezen mondanak nemet, így a szexuális közeledésnek sem tudnak nemet mondani. Ettől még önként vesznek részt az aktusban, de nem biztos, hogy saját élvezetük megszerzése érdekében.

Téves hiedelmek a szexualitásról: Többen azzal a téves hiedelemmel érkeznek a szexuális kalandba, hogy csak akkor válthatják ki a másik szeretetét, elfogadását, figyelmét, ha lefekszenek vele. Legtöbbször az eredeti család túlszexualizáltsága tanítja őket arra, hogy a szexen keresztül kapcsolódjanak, de éppen az ellenkező családi minták is kiválthatnak ilyesmit.

Egzisztenciális szorongás oldása: Egyesek a hétköznapok szürkeségének ellenszereként, az élet értelmetlenségével szembeni küzdelemben, a kiégettség és magány oldószereként az orgazmus okozta pillanatnyi boldogság megélését keresik.

Bizonyára más meghatározókat is találhatnánk, a lényeg, hogy megértsük és megismerjük tudatos és tudattalan motivációinkat. Egyik eset sem zárja ki, hogy hosszú távú kapcsolat alakuljon ki az első együttlét után, ha azt a partnert találtuk meg, aki beleillik az életünkbe.