Otto Kernberg pszichoanalitikus három féle kapcsolati-szerelmi deficitet különböztet meg. A nárcisztikus személy „piackutatást” folytat a prok és kontrák latolgatásával, a mazochista szorongva idealizálja szerelme tárgyát, arról fantáziálva, hogy az úgyis vissza fogja utasítani, és ő értéktelenné válik, a paranoid típus pedig rettegve figyeli, hogy rosszul kezelik vagy megcsalják-e.

A nárcisztikus karakter

nem mutat valódi érdeklődést partnere, annak belső élete iránt. A kapcsolat, amire a nárcisztikus képes, inkább tranzakcionális mint interperszonális. Számára az a legfontosabb szempont, hogy minél többet profitáljon, kapjon a másiktól. Fontos, hogy a partner a környezet számára is felmutatható legyen, de az újdonság varázsa előbb-utóbb csökkenni fog. Ha a partner szakmailag sikeres, könnyed, élvezi az életet vagy bármiben jobb nárcisztikus társánál, könnyen féltékenységet, irigységet válthat ki belőle, (főleg, ha az illető férfi). Persze ezt próbálja nem tudomásul venni, vagy eleve tudattalanul zajlik az egész. Mindez a sok fel nem ismert frusztráció előbb-utóbb oda vezet, hogy a nárcisztikus fél elkezdi unni a kapcsolatot, kritikusan látni a másikat és korlátozva érezni a szabadságát. Tulajdonképpen ezekkel az érzésekkel védekezik tudattalanul elfojtott frusztrációi ellen, és ebben nyilvánul meg szeretetre való képtelensége. Ahelyett, hogy megélné tehát szeretetre való képtelenségét, azt éli meg, hogy valami baj van a másikkal.

A szeretetre való képességgel együtt jár az is, hogy meg tudjuk engedni magunknak azt a szabadságot, hogy feltárulkozzunk párunk előtt, megmutassuk gyengeségeinket, sebezhetőségünket, segítséget tudjunk kérni. Ahhoz, hogy valaki felnőtt párkapcsolatában erre képes legyen, az szükséges, hogy van egy belsővé tett, szerető anyaképe, ezért meg tudja engedni magának, hogy függőhelyzetbe kerüljön, hogy valakire támaszkodjon. Ez a nyitottság és őszinteség tud hozzájárulni a felek személyes fejlődéséhez és a kapcsolat fejlődéséhez is.

Ez a probléma nem a do it yourself kategória, Kernberg évekig, heti több ülésben analizálja pácienseit. Szóval, ha valaki magára ismer (az már nagyon jó jel), irány a terápia!