Kommunikációs csapdák

- hogyan ne essünk beléjük

Sokféle kommunikációs probléma adódhat a párok között, onnantól kezdve, hogy valaki nem kommunikálja az igényeit, vagy passzív-agresszióval él. Vagy indirekt kommunikációt használ, tehát nem verbálisan megfogalmazva mondja el, hogy mi a baj, hanem mondjuk sírni kezd vagy nem mosogat el hetekig. Sokszor a felek nem is veszik észre, hogy valójában a kommunikációjuk miatt torkollik vitába egy-egy akár ártatlan téma megbeszélése is.

Lehet, hogy valaki finom eszközökkel mindig lenyomja a másikat, úgy, hogy egyikőjük sem veszi észre, de az is lehet, hogy intellektuális fölényét kihasználva mindig triumfál egy vitában, pedig érzelmi szinten egyáltalán nincs igaza.
Indirekt kommunikációnak számít, és annál több is: súlyos párkapcsolati játszma része, amikor a felek bevonják a gyerekeket is a kettejüket illető vitába. Azért megengedni vagy nem megengedni például valamit a gyereknek, hogy ezzel a partnerünket bosszantsuk, sajnos gyakori és nagyon kártékony módja házastársi protestünknek.

 katerina-plotnikova-13.jpg

Ezen túl azonban előfordul olyan, amikor egy pár konkrétan és direkt nagyon bántó módon kezd el a másikkal beszélni. Ezért mindenki figyelmébe ajánlunk egy elvet, ez pedig a kommunikációs minimum. Tehát a párunkkal való kommunikációnak az a minimum foka, amely alá, eldöntjük (írott vagy íratlan szabályként lefeketetjük), hogy soha nem megyünk. Ez alá menni ugyanis olyan mélyrepülés, amely egy eleve repedező kapcsolatot végromlásba dönthet.
Melyek a kommunikációs minimum elvei?
- nem szidjuk a másikat, nem használunk rá csúnya szavakat (nem mondjuk, hogy "te fasz")
- nem vagyunk cinikusak (nem mondjuk vigyorogva, de izzó gyűlölettel, hogy "drágaságom", "Pistikém")
- felismerjük, hogy mikor akarjuk verbálisan bántani (verbálisan megütni) partnerünk, és NEM engedjük meg magunknak
- nem hagyjuk ott a másikat, miközben beszél hozzánk
A kommunikáció ezen bázisszintje csak akkor működik, ha mind a két fél kölcsönösen betartja. Ha máshogy nem megy, egyezzünk meg abban, hogy ha azt észleljük, hogy a másik ez alá megy, feltartjuk a kezünket, és annyit mondunk: állj, a kommunikációs minimum! Vagy bármilyen más egyezményes jelet kitalálhatunk.