„Nem érdekel, hogy mit szólsz hozzá, nem érdekel, hogy megbántalak vele, nem érdekel, hogy mindenki másnak várnia kell, nekem jogom van...”. Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy különleges jogokkal vannak felruházva, nekik mindent szabad, nem kötik őket nemhogy az udvariasság, de a felelősség vagy a morál szabályai sem. Az ilyen embereknek könnyen lehet, hogy feljogosítottság sémája van.

 Ezen séma tipikus családi eredete a túlzott engedékenység és az elkényeztetés. Az ilyen szülők jellemzően nem állítottak elégséges korlátokat a gyerek számára, vagy nem adták meg neki a kellő iránymutatást. Talán már a szülők is a gyerek felsőbbrendűségét erősítették a felelősségvállalással szemben. Márpedig a kisgyerekkori mikrovalóság nyomán –  amit a szüleinkkel való kapcsolatban megtapasztalunk – a nagybetűs Valóságot hisszük megfejtve látni. Tehát az áll össze az ilyen, grandiozitás sémával bíró ember fejében, hogy: aha, szóval nekem mindent lehet!

Az ilyen emberek evidenciának veszik, ezért makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy megtehessék, amit éppen szeretnének, tekintet nélkül arra, hogy ténykedésükkel mit okoznak a másiknak, mennyi áldozattal vagy rossz érzéssel jár ez partnerüknek, vagy a környezetüknek. Párkapcsolatában az ilyen ember nem foglalkozik társa igényeivel, ellenben saját igényeit mindenek fölé emeli. Nem érdekli, hogy tizen várnak rá, ő még kényelmesen elszív egy cigit, gond nélkül késik fél órát a találkozóról és így tovább.

Gyakran az a hiedelem áll az ilyen viselkedés hátterében, hogy az illető felsőbbrendű, és indirekt módon szeretné is kifejezésre jutattni ezt, hatalma hangoztatásával, nézőpontja kizárólagos voltának evidens kinyilatkoztatásával. Az ilyen sémával bíró emberek nehezen működnek együtt és köteleződnek el, nem megy nekik a csapatmunka, sokszor irreális céljaik vannak a jövőjüket illetően, azonban nem igen tesznek a megvalósításért, hiszen abból indulnak ki, hogy ők olyan fantasztikusak, hogy ez nekik jár. Azonban ettől még lehetnek ők nagyszerű, humoros személyiségek, csak éppen nem sok figyelem szorult beléjük mások iránt.

Tanács: ne hagyjuk magunkat, tartsunk tükröt „grandiózus” párunknak, hátha meglátja benne, hogy nem egy félisten, hanem ő is csak egy ember.

Igazán érdekes felállás, amikor egy pár mindkét tagja rendelkezik feljogosítottság sémával. Ilyenkor apró-cseprő ügyek is hatalmas összeütközésekbe torkollhatnak: akár brilliáns érvdömpinggel, akár sértődéssel, akár "kinek van igaza" vagy a "ki tudja jobban" képében. Lépjünk ilyenkor egy lépést hátra, hogy meglássuk: mire is megy ki voltaképpen a játék? Tényleg arról van-e szó, amiről veszekszünk, vagy inkább arról, hogy muszáj győztesen kijönnünk a párharcból, ha beledöglünk is?