Manapság közismert dolog a női ultrahang-vizsgálat, de nem sokkal ezelőtt még semmit nem láthattunk abból belülről, hogyan fejlődik egy magzat az anya hasában. Ez az átlátszóság számos előnnyel bír: az anyának lelki biztonságot ad a magzat egészséges fejlődésének állandó monitorozása. Az anyaság megélését mostmár nehéz is elképzelni permanens orvosi ellenőrzés nélkül.

A szülési életkor kitolódásával az ultrahangos vizsgálatok még nagyobb jelentőségűvé váltak, és a későn gyermeket vállaló szülők életében az orvosi kontroll vagy akár segítség már-már kikerülhetetlenné válik. Eljött a mesterséges megtermékenyítés kora, és sokan kényszerülnek arra a 30-40-es életkorú nők körében, hogy ezt a módszert válasszák, mert valamilyen oknál fogva nem esnek természetes úton teherbe.

Lássuk, milyen lelki nehézségeket ró egy párra, ha az “emberreprodukciós” eljárások földjére lép!

Nehéz elképzelni, hogy egy lombik-bébi centrumba szorongás nélkül érkezzen meg egy pár. Eleinte nem is tudják mi vár rájuk, mi derül majd ki a vizsgálatokból. A hely bizarr érzéseket ébreszt a páciensekben. Míg a váróban bájosan mosolygó kisbabák képei, baba-mama magazinok hevernek, az „andrológia szobában” változatos szex-magazinok és meztelen nős naptárak várják a férfiakat, akiknek „mintát” kell adniuk a vizsgálathoz, illetve a mesterséges megtermékenyítő eljárásokhoz. A férfiak félénken dugdossák a folyosón az üvegcsét, bár mindenki tudja, hogy mi történik odabenn. A nők pedig párjaik nélkül, sorban állva várják, hogy a doktor behívja őket - mesterséges megtermékenyítés céljából. Vagy másokat kizárva, könyvbe és mobiltelefonba merülve, vagy egymás gondjait megbeszélve, női csevegéssel várnak a sorukra. Az ilyen helyen a világ legtermészetesebb dolga a belső szervekről és a hormonokról való párbeszéd.

Csak kellő humorérzékkel lehet végigcsinálni ezt a folyamatot.

Így lesz a gyerek?

Egy gyermek tervezése és fogantatása valójában két ember csodálatos alkímiája, szerelmi intimitásuknak az eredménye, személyes ügy. Ahogyan maga a szexualitás is és az önkielégítés is az. Minden orvosi részvétel ebben a folyamatban azt jelenti, hogy a személy saját intimitásába, és a pár intim szövetségébe belép egy vagy több külső személy.

Ha pusztán orvosi-biológiai szempontokat veszünk figyelembe, akkor természetesen a lényeg a petesejt és a hímivarsejt találkozása. De valóban csupán ennyiről van-e szó?

Ha a mesterséges megtermékenyítés orvosilag indokolt, akkor a pár kénytelen megbarátkozni a gondolattal, hogy a fogantatásban minimum három ember vesz részt. Remélhetőleg elég jó bizalmi kapcsolat alakul ki a doktorral, hogy ne érezzék durva erőszaknak és behatolásnak az intimitásukba.

A nő a dokival heti többször “randizik”, levetkőzik, vagy fekszik kiszolgáltatottan az altatásban, miközben pedig az orvos igyekszik személytelen maradni, hiszen egy személyes kapcsolatban a siker vagy kudarc számára is megterhelő lenne. A rendelőben való történés már-már egy „orvosilag indokolt abúzus”.  

A pár mindkét tagja kontrollvesztett állapotba kerül, hiszen a kontroll, a találkozások ritmusa, menetrendje, a siker lehetősége átkerül az orvos kezébe. Mivel az orvos-beteg kommunikáció eleve alá-fölérendelt jellegű hazánkban, így a párok óhatatlanul egyfajta sajátos gyerekszerepbe csúsznak bele.

Sérül a jól funkcionáló, természetes és egészséges testbe vetett bizalom is. A nő elveszíti a hitét, hogy alkalmas a normál fogantatásra. A meddő párok férfitagjában pedig meginoghat a férfiúi önbizalom. Felmerül, hogy a szexet se tudják „jól” csinálni.

És hogyan hatnak ezek a beavatkozások a születendő gyermekre? Ha úgy gondoljuk, hogy az élet már a fogantatás pillanatában elkezdődik, és a magzati korban megélt élmények is hatással vannak a lelki életünk kialakulására, akkor bizonyára vannak következményei. A gyermekpszichológusok már foglalkoznak a mesterséges megtermékenyítés során ért hatások feldolgozásával. Ilyen például, hogy milyen következményekkel jár, ha magzatkorban veszíti el valaki ikertestvérét, ami nem ritka az emberreprodukció földjén.

Nehéz megőrizni a kitartást és a hitet, a nélkül, hogy az ember belekeseredne. A mesterséges megtermékenyítő eljárásokban való részvétel depresszióra hajlamosító tényező. Nehéz újra és újra odamenni a rendelőbe, “lefeküdni az orvosnak”, várni a “csodát”. De azt mondják megéri. És ha sikerül a beavatkozás, akkor a gyermek születése elfeledtet minden korábbi szenvedést, homályos emlékként marad meg a célig vezető keserves út.