Az előzmény itt olvasható:

http://tarsam.blog.hu/2014/12/31/az_a_bizonyos_harmadik_szereplo

A gyerekkorból hozott tapasztalatokat elemezve az derült ki, hogy Cilinek egyke gyerekként az volt a természetes, hogy „neki járnak a dolgok”, nem szokott hozzá, hogy amit szeretne, az nem „csak úgy megtörténik”, hanem előfordul, hogy valamiért küzdeni kell. Ugyanakkor maximalista volt, és elvárásai ugyanúgy érényesek voltak magára mint a környezetére: mindennek „tökéletesen” kellett működnie. Ez a hozzáállása igen jól kirajzolódott abban, hogy egyszerűen nem volt számára elképzelhető, hogy egy kapcsolatban a szexualitás életben tartásáért tenni kell, évek után az bizony nem teljesen magától értetődő. Tehát nem elég mondani, pláne felszólítani partnerünket, hogy most azonnal bújjon velünk ágyba, hanem atmoszférát kell teremteni, és 6 év után is el kell csábítani partnerünket. A vágyat ugyanis sértődéssel, „jogos igényre” való hivatkozással inkább csak rombolni lehet, nem felébreszteni.

            Dezső gyermekkori sémái pedig „szépen” kiegészítették Cili hozzáállását. Dezső ugyanis hiperkritikus anyja jóvoltából a kritika és az elvárás legkisebb jelére is ugyanúgy reagált mint gyerekkorában: védekezésként begubózott és teljes passzivitásba menekült: inkább modellezett vagy a kislányukkal játszott. A gyermekkorban kialakult sémák, (tehát az a mód, ahogy tudattalanul a világot értelmezzük és ahogyan reagálunk az ingerekre) azért nagyon trükkösek, mert felnőttkorban elég a leghalványabb dolog, ami egy gyerekkori szituációra emlékezet minket, hogy aktiválódjanak. A sémát beindító piros gomb Dezsőnél az elvárás és a kritikus tekintet volt. Ekkor Dezső újra tíz évesként reagált és ugyanúgy lebénult, mint amikor az anyja a matek négyest kérte rajta számon.

            Lassan sikerült feltárni, hogyan kapcsolódnak össze kettejük gyermekkorból hozott tudattalan sémái, reakciós módjai, és utakat tudtunk találni, hogy beavatkozzunk az öngerjesztő körbe: hogyan tud Cili úgy kezdeményezni, hogy az Dezsőt ne bénítsa le.

            Ezzel az önismeretei munkával párhuzamosan egyszerre dolgoztuk fel a megcsalás okozta bizalomvesztés krízisét. Cili eleinte ezzel kapcsolatban is úgy vélekedett, hogy neki „jár” a szerető, amiben a saját nézőpontjából igaza volt, hiszen „otthon nem kapta meg, ami neki járt”. Miután azonban átkereteztük a helyzetet és Cili is megértette, hogy az intimitás nem olyasmi, ami jár az embernek, hanem amit közösen kell létrehozni, hirtelen megváltozott az ülések hangulata. Cili „feljogosított, követelőző gyermeki énje” megszelídült. Ezalatt Dezsőben is sok minden változott. Az ő hozzáállása már az első perctől egy fontos erőforrást rejtett: lehetőséget volt képes ugyanis látni házasságuk krízisében. Úgy érezte, az elmúlt években egyre inkább „egy üvegburában” élt, egyre távolabb Cilitől, és talán csak egy ilyen horderejű esemény tudta széttörni ezt a búrát. Ez mutatta meg neki, hogy mennyire fontos neki közös életük, és kész volt arra, hogy többet tegyen érte.