Az „énhatárok” megfelelő kijelölése és megtartása fontos feladat a párkapcsolatokban: mennyire engedem közel a másikat, mennyi érintést igénylek, csak akkor tudok megnyugodni, ha a másik a közelemben van, el tudom-e fogadni, hogy a másik kevesebb intimitást vagy együttlétet igényel, tudunk-e egy térben mindketten különböző, önálló tevékenységet végezni, hagyom-e, hogy befolyásolja az egész napomat párom hangulata, tudom-e függetleníteni a szükségleteimet a másikétól?

A kapcsolat megfelelő ápolása mellett mindenkinek szüksége van „személyes belső terébe” való visszavonulásra, azaz egyedüllétre és saját időre. Rengeteg konfliktus származik abból, hogy a feleknek máshol húzódank a határok. Továbbá abból a félreértéséből, hogy a párkapcsolat folyamatos együttlétet, figyelmet, és közös programot jelent.

Viktor egy éve ismeri Esztert, és bár még külön laknak, úgy érzi, megtalálta azt a nőt, akivel az egész életét le szeretné élni. Ezt sokszor mondja is Eszternek, és a közös jövőjükről fantáziál (ház, gyerekek, kutya). Mindezek ellenére Eszter arra panaszkodik, hogy Viktor nem szól előre, ha csak későn érkezik meg hozzá, vagy ha szeretne a saját lakásában aludni egyedül. Eszter másik nagy bánata, hogy “Viktor nem szívesen veszi, ha ő odabújik”. Viktor ugyanis elmondása szerint - a közeledést inkább elvárásnak éli meg, és Eszter dominanciáját látja benne. Ő maga viszont szinte soha nem kezdeményez. Ha együtt mennek az utcán, távolságot tartva sétálnak egymástól. Viktor arca  - ahogy Eszter látja - legtöbbször fáradt, kifejezéstelen. Viktor szerint ilyenkor viszont “csak a gondolataiba mélyed”. Eszter sokszor dühöt és tehetetlenséget él meg Viktorral miatt: nem érti, hogy ha tényleg annyira szereti a férfi, akkor “miért nem képes azt kimutatni”. Viktor azzal magyarázza, hogy neki egyszerűen nagy a “magányigénye”.

Mit lát ebből a pszichológus? Viktor számára az én-határok sokkal „távolabb vannak”, mint Eszter számára: a testi érintést ritkábban igényeli, és nem a találkozások számával méri a kapcsolati intimitás és elköteleződés mértékét. Nincs arra szüksége, hogy folyton Eszterrel legyen ahhoz, hogy azt érezze, együtt vannak. Eszter számára viszont a lelki közelség egyet jelent a fizikai közelséggel.

A párkapcsolati tanácsadás során kiderült, hogy Viktor számára a saját határok megtartása a legnehezebb és egyben legfontosabb feladat a párkapcsolatban. Azt érezte, hogy megfojtja szeretetével a lány, „megszűnik” mellette. Eszter intenzív jelenlétével, érintés-igényével, a külön töltött éjszakák számonkérésével, közös programok állandó szervezésével messze túllépett a férfi határain, aki nem tudta érthetően kijelölni azokat. Lassacskán sikerült megérteniük, hogy nem arról van szó, hogy  Viktor “ne szeretné”, vagy éppen Eszter “túlságosan szeretné” a párját, hanem hogy máshol húzódnak a határaik. Végül sikerült úgy eltolniuk ezeket a bizonyos határokat, hogy mindkettőjüknek kényelmessé vált az együttlét.