Mi a szerelem? A válasz a kérdésre néha egyértelmű, néha kevésbé. Néha nem ismerjük fel, hogy szerelmesek vagyunk. Néha azt hisszük, hogy azok vagyunk, és fokozatosan, vagy hirtelen jövünk rá, hogy mégsem vagyunk. Néha utólag sejtjük meg, hogy azok voltunk, akár már egy szakítás után. Néha összekeverjük a szexuális vágyunkat a szerelemmel. Néha összekeverjük a fantáziánkat a valósággal.

Van, hogy hiába nézünk a másikra, nem is őt látjuk, hanem a vágyainkból tudattalanul összeszőtt kép mását véljük felismerni benne. És ez a kép fogva tarthat még akkor is, amikor már rég rájöttünk tévedésünkre. Van, hogy idegesít a másik, csomó problémánk van vele, nem elég okos, vagy nem jó a szex, mégis valami ellenállhatatlanul vonz benne - ideig-óráig. Máskor minden klappol, mégse mozdít meg minket a másik.

Így sok rossz kapcsolat alapul szerelmen, és sok kapcsolat ürül ki, amely szerelemből indult, mert a felek különféle okokból, akár nem összepasszolásuk okán, nem tudják átforgatni a kezdeti intenzitást valami tartósabb, reálisabb kapcsolati kötelékbe.

Sokak szerelemképe nem igazán kifizetődő. Sokan azt gondolják szerelemnek, amit 14 évesen erről gondoltak, vagy amit a romantikus filmekben látnak. Hajlamosak vagyunk ilyenkor méricskélni, hogy mennyire dobogtatja meg a szívünket a másik. Ebben a szerelemképben - az esetleges hányattatások ellenére - mindig van valami egyértelműség, szimmetria és végső megelégedettség. Legalábbis az erre való vágy. Ez a szerelemkép sokakat megakadályoz abban, hogy kapcsolódni tudjanak vagy tartós kapcsolatokat tartsanak fent, mert mindig átjárja őket a hiány érzete. Ez az éretlen szerelemkép nem készíti fel birtokosát egy tartós kapcsolat óhatatlan hullámvölgyeire, buktatóira, nehézségeire: a kapcsolati realitásra. 

Mások felismerik, hogy sokféle szerelem van. Sokféle módon lehet kötődni a másik emberhez, vágyni rá, szeretni őt. Az érett szerelemképpel bírók önmagukat is ismerik, így képesek azt is felismerni, hogy nekik mire van szükségük ahhoz, hogy együtt tudjanak élni valakivel. Az érett kapcsolódni tudásban tehát képesek vagyunk azonosítani saját értékeinket, erősségeinket és hiányosságainkat, tudjuk, hogy milyen kapcsolatot keresünk, amiben ki fogunk tudni teljesedni, amiben jól tudjuk érezni magunkat. Képesek vagyunk az igényeinket (pl. szeressenek és legyenek megértők velünk) és a vágyainkat (nézzen ki a másik úgy mint egy filmsztár) egymásnak megfeleltetni, és megtalálni köztük az egészséges arányokat.