Nagyon különbözőek a párok abban, hogy a tevékenységeket együtt csinálják-e vagy inkább mindenki a maga útját járja, aztán a kapcsolatban újraegyesülnek. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek több hetes/hónapos utazást, távollétet is elbírnak, és vannak olyan párok, akik 4-5 napot sem töltöttek még külön. Ez a közelség-távolság játék, vagyis a közös és külön töltött idő behangolása nagyon fontos a kapcsolatokban. Ez persze idővel folyamatosan alakul, hiszen például a szerelmesek mindent együtt akarnak csinálni, de 7 év után már lehet, hogy örülnének egy kis külön bulizásnak. Változik a szituációtól függően is, például egy kismama, vagy egy beteg pár nagyobb törődést és jelenlétet igényelhet, mint azelőtt. Akkor a legszerencsésebb a helyzet, ha mindkét fél hasonló arányban vágyik a közelségre és a távolságra.

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy mindent együtt kell csinálni, ezzel azonban saját magukat is csapdába ejtik: nem találkoznak a barátaikkal, elhanyagolják a hobbijukat, nem vesznek részt számukra izgalmas programokon, csak azért, mert a párunkkal akarnak lenni. Ez a törekvés akkor szokott jobban felerősödni, amikor bizonytalannak érezzük magunkat a kapcsolatban, párunk érzelmeiben. Nehéz ilyenkor külön lenni, inkább kapaszkodnánk, pedig talán a kapcsolatnak pont az tenne jót, ha párunk megérezhetné a távolságunkat, ezzel együtt a hiányunkat is.

Ha az elköteleződés adott, és az érzelmek is kielégítőek, akkor mindez csupán a kapcsolatban részt vevő személyek egyéni igényén, kötődési stílusán, személyiségén múlik. Ez minden kapcsolatban egyedi mintázatot alakít ki, tehát nincs szabály arra, hogy hogyan „kell” ennek működnie egy jó kapcsolatban. A helyes arányok megtalálásában azonban fontos, hogy lehessen külön-külön is idő, de maradjon meg egy közös metszet: legyen néhány olyan tevékenység, amit a párok nagyon szívesen csinálnak együtt, mert ez összekapcsoló erőként fog funkcionálni a kapcsolatban.

Nézzünk meg néhány kombinációt, amit a párok produkálnak a közelség-távolság összehangolása során:

Szimbiózis-igény

Van, aki a „teljes összeolvadás” igényével érkezik egy párkapcsolatba. Mindent együtt szeretne csinálni párjával, nehezen képzeli el, hogy külön alszanak, közösen járnak társaságba is. Folyamatos figyelmet, törődést, szeretetet igényel, erősen vágyik a szoros testi kontaktusra is.  Általában sürgeti a kapcsolat előrehaladását, minél előbb össze szeretne költözni. Előfordulhat, hogy a párja csak a szerelmi időszakban nyitott erre, később azonban terhesnek érzi, szeretne kibontakozni ebből. Szerencsésebb esetben hasonló szükségletekkel rendelkező párra lel. Hosszú távon azonban mindenképp szükséges mindkét fél számára a szimbiózisból való kibontakozás a kapcsolat fenntartása érdekében. Hosszútávon a szimbiotikus igényt egyik fél sem tudja kielégíteni, illetve beszűkíti és unalmassá teszi a közös életet. A szimbiózis igénye mögött erős szeparációs szorongás állhat, melyet a saját eredeti családban megélt hiányok tartanak fenn, azonban, ha a párkapcsolatban feltöltődik ez a hiány, akkor elkezdődhet a kibontakozás és a világ felfedezése (csakúgy, mint gyermekkorban).

Ha közeledünk: távolodik, ha távolodunk: közeledik

Ezeket a kapcsolatokat az a „húzd meg ereszd meg” játék tartja fenn, nevezetesen amikor az egyikük önállóbbá válik, kissé eltávolodik, akkor a másik utánanyúl, új lendülettel udvarolni kezd, vissza próbálja állítani a közelséget és az intimitást. Ha azonban a párja erősen kötődni és ragaszkodni kezd, ő maga távolodik, menekülőre fogja. Ilyenkor a másik tesz meg mindent, hogy szerelmét visszaszerezze, ezzel azonban a távolodást erősíti. Ha rájön, hogy inkább elengednie, önállósodnia kell, a párja ismét észbe kap és visszaédesgeti. Kicsiben minden kapcsolatban működnek hasonló motívumok: az önálló, saját identitással rendelkező, magabiztos társ jóval vonzóbbnak tűnhet, és egy egészséges hódítási ösztönt kapcsol be, nem úgy, mint például egy szimbiózisra vágyó „gyermeki” társ.

Egészséges távolság-közelség

Ez az a kombináció, ahol mindkét fél számára megengedett a saját, külön töltött idő: találkozás saját barátokkal vagy egy-egy utazás a másik nélkül. Emellett azonban találnak maguknak több olyan tevékenységeket, amiben együtt jól érzik magukat. A jó kapcsolatokban általában elég nagy ez a közös terület. Újra és újra érdemes rápillantani a kapcsolatra és visszaállítani a kettesben töltött idő fontosságát, különösen akkor, ha már gyerekek is vannak. A közös élmények feltöltenek és biztosítják a párok közötti intimitást. Az intimitás csökkenésének vészjelzői általában a nők szoktak lenni, akiktől olyasmiket hallunk, hogy „mindig csak a telefonodat nyomkodod”, „nem figyelsz rám” vagy „sose megyünk sehova”. Köszönjük meg nekik, hogy figyelmeztetnek a távolodásra és helyre akarják billenteni az egyensúlyt.

Teljes távolság

Abban az esetben, ha ez áll fenn, akkor mindenki éli a maga életét egymással párhuzamosan, erre szokták mondani, hogy már szinte csak „lakótársak vagyunk”. Már nincsenek közös tevékenységek, nincsenek nagy beszélgetések, a szex is leállt, és valami meggátolja a párokat, hogy közeledjenek egymáshoz. Ez az elhidegülés vagy eltávolodás sokszor úgy tűnhet, hogy nem visszafordítható, de ha mindkét fél szeretné, akkor a kapcsolat erőforrásait újjáélesztve még meg lehet találni az elveszített kapcsolatot egymás között.