Ha elmondhatjuk magunkról, hogy boldog és kielégítő párkapcsolatban élünk, még így is képes kibillenteni érzelmi egyensúlyunkból, amikor valamelyik volt szerelmünkkel találkozunk, vagy látjuk a facebook-on életének egyes momentumait. Van, aki el sem tudja képzelni, hogy találkozzon volt szerelmeivel, mert annyira megviseli, és persze van, akinek könnyedén megy a kapcsolat fenntartása.

Mi játszódik le bennünk, amikor összezavar egy régi, lezárt kapcsolat? Sokszor azért kavarodik fel sok érzelem, mert még látunk/gondolunk esélyt arra, hogy nyitottság van a másik oldalon a folytatásra, ezért ez a kapcsolat egy lezáratlan alakzatként él bennünk. De nem feltétlenül erről van szó, a kapcsolat lezártsága mellett is lehet, hogy van mit feldolgoznunk, rendeznünk magunkban.

Egy másik élet lehetősége?

A másik életét látva egy elmúlt lehetőséget, lehetséges életút elvesztését kell meggyászolnunk. Valaha kapcsolódtunk hozzá, életünk része volt, ezért szeretnénk továbbra is részesülni belőle, de nehéz találunk hozzá megfelelő keretet, hiszen mint férfi és nő már nem vagyunk kompatibilisek. Néha hajlamosak vagyunk gondolatban elsiklani afelett, hogy nem véletlen lett vége a kapcsolatnak, ezért a múlt pozitív emlékei kerülnek előtérbe. Elkezdjük összehasonlítani azt az életet ezzel az élettel, de a réginek csak a pozitívumait vesszük latba. Ezzel együtt jön döntéseik felelősségének kérdése: „biztos, hogy ezt az életet akartam?” A kérdésnek igazából nincs realitása, hiszen az a kapcsolat véget ért valami miatt. Mégis megmaradhat bennünk, mint egy illúzió: mi lett volna, ha akkor vele maradtam volna… Más életem lenne-e? Boldogabb lennék-e? Más ember lennék-e? Remek alkalom nyílik rá, hogy átgondoljuk, hogy nem véletlen vagyunk ott, ahol vagyunk, és valószínűleg nyomós okból mi magunk választottuk ezt. Újragondolhatjuk jelenlegi párunk és a kapcsolat értékeit.

Hiányoznak dolgok: a párunkból vagy saját magunkból?

Eszünkbe jut volt szerelmünk egy-egy olyan tulajdonsága, amit a mai napig nagyon fontosnak tartunk, vagy olyan közösen megélt élmények, amit eddig csak abban a kapcsolatban tudtunk megélni, és bár sok minden más nem stimmelt, ez mégis nagyon hiányzik jelenlegi életünkből. Emiatt valamiféle elégedetlenség lesz úrrá rajtunk jelenlegi párunkkal kapcsolatban, pedig ő pontosan ugyanolyan, mint azelőtt, amikor még elégedettek voltunk vele. Valójában saját elvesztett részeinket keressük, olyan oldalunkat, amelyet valószínűleg elhanyagoltunk, vagy feladtuk az új kapcsolat alakulása során. Ezeket a részeinket érdemes saját magunkban felélesztenünk, nem várhatjuk, hogy a másik elégítse ki az ehhez kapcsolódó igényeket. Saját elégedetlenségünk felszámolásához magunkban van a kulcs.

A múltbeli és jelenkori önmagunk integrálása

A volt szerelmünk külső szemével kezdjük nézni magunkat. Elgondolkodunk rajta, hogy hogyan látna mostani életemben, koromban, helyzetemben, tudom-e száz százalékig vállalni jelenlegi önmagam előtte? Ez persze összefügg azzal, hogy mennyire vagyunk megelégedve saját élethelyzetünkkel, külsőnkkel, sikereinkkel, stb. De azzal is, hogy mennyit változtunk az évek során: öregedtünk, híztunk, gyerekünk lett, más emberek lettünk. Kérdés, hogy jelenkori és múltbéli identitásunk vajon mennyire tud integrálódni bennünk. Ez is segít újrarendszerezni személyiségünknek azokat a részeit, amit magunk mögött hagytunk, és amiket tápláltunk, növesztgettünk tovább. Átgondolhatjuk, mi az, amire már nincs szükség, tulajdonképpen meghaladtuk, és mi az, ami mégis igazán fontos maradt.