Mindannyian rendelkezünk egy egyedi és megismételhetetlen személyiséggel, ugyanakkor rengeteg szerepet kell felvennünk mindennapi életünk során. Van olyan szerep, ami automatikus (női-férfi, életkori szerep) van olyan, amit mi választunk (diák, üzletember szerep) és van olyan, amit a környezet testál ránk (sokaknak ilyen akár az anya, a feleség vagy a családfenntartó szerepe). A szerepek „eljátszása” után jól esik megszabadulni ezektől és boldog semmittevésben megpihenni. A párkapcsolaton belül is azonban számtalan szerep tartja fenn a jól működő mindennapokat.

Imre és Éva jó 10 éve házasok, van egy 7 és egy 3 éves gyermekük. Nagyon szeretik egymást, igazi nagy szerelemből indult a kapcsolatuk. Mindketten keményen dolgoznak, néha még hétvégén is. Imre magas beosztásban van, ami mellett saját vállalkozását is viszi. Éva a “tökéletes feleség”: munka mellett még tanulmányokat végez, besegít a férje vállalkozásába, háztartást vezet és ellátja a gyerekeket. Mindemellett csinos, szexis, ápolt, és vidám. Az esti együtt töltött idő során azonban problémák jelentkeztek, pont amikor a gyerekek már lefekszenek, és végre meghitten kettesben lehetnének. Lassan minden este veszekedéssel vagy sértődéssel végződik…

A nappali hajsza után Évának jól esne, ha este végre megpihenhetne. Férje azonban az egész napos távollét és munka után arra vágyik, hogy foglalkozzanak vele, babusgassák. Csakhogy sokszor Éva követelésnek éli meg Imre közeledését, mert kimerült. Leginkább azt szeretné, hogy hagyják békén. Ilyenkor Imre „megsértődik”, és álmatlanul hánykolódik éjjel, mert attól fél, hogy „már nem szereti” a felesége. Éva pedig úgy érzi, hogy férje ilyenkor a harmadik gyerekévé változik át, márpedig neki elege van estére az anyaszerepből. Aztán persze Évának bűntudata lesz, és próbálja férjét kiengesztelni.

Mi történik itt? Éva minden női szerepben magas színvonalon igyekszik teljesíteni: anya, háziasszony, feleség, jó barát, nő, diák és dolgozó nő egyszerre. Érthető, hogy az ilyen intenzitású élet kimerültté teszi. Ráadásul este a férjével “el kellene játszania” a szexi és szenvedélyes nő szerepét is, amihez már nem marad mindig energiája. Évával van-e a gond, aki feladatnak, „szerepnek” éli meg a férjével való együttlétet is? Vagy Imre nem tudja elfogadni, hogy Éva nyugalomra vágyik? Imre szintén beleteszi a maga részét a kapcsolatba: az apa, férj és jó barát szerep mellett karriert épít, családfenntartó, szakmai mentor egyben. Az esti intim együttlétek jelentenék számára a gyengédséget, ő akkor érzi úgy, hogy „igazán önmaga lehet”. Pszichés jólléte nagymértékben függ felesége kedvességétől, ez azonban teherré válik Éva számára, hiszen ezt is egy „kiszolgálandó igényként” éli meg.

Miért nem tudnak “csak úgy lenni”?

Különbséget kell tennünk intimitás és közelség között. Az utóbbi a fizikai együttlétet jelöli, de ez még nem azonos az intimitással. Az intimitás feltétele, hogy a másik jelenlétében szabadon önmagunkkal azonosak lehessünk. Valójában nem mindig könnyű az intimitást megteremteni a másikkal való közelségben, hiszen igyekszünk a másikra figyelni, talán meg is akarunk felelni, tetszeni akarunk neki. Könnyen elkezdünk ezért otthon is szerepeket játszani. Az pedig még inkább gátló tényező az intimitásban, ha valaki úgy érzi, elvárások vannak vele szemben, vagy nincsen teljesen elfogadva párja által.

Az intimitáshoz vezető út első állomása, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek igazából vagyunk, mindenféle erőlködés vagy megfelelni vágyás nélkül. Letegyük a maszkokat, a szerepeket. Lemoshatjuk a sminket, felvehetjük a kedvenc kinyúlt pizsamánkat: mert az is mi vagyunk, mert abban is mi mi vagyunk. Ahogyan megengedhetjük magunknak, hogy szomorúak legyünk vagy sírjunk, vállalhatjuk, hogy nincs kedvünk beszélgetni. Lehetünk fáradtak és gyengék is. A gyengéd, romantikus érzéseinket is megélhetjük és kimutathatjuk. Nem kell szégyellenünk a testünk. A páros intimitás létrejöttét tehát egy elfogadó, biztonságos légkör teszi lehetővé, amely mindezt megengedi. Ekkor létrejön a bensőségesség és meghittség hangulata. Ebben a hangulatban lehetővé válik a szabad kitárulkozás és önfeltárás, miközben szeretve és elfogadva érezzük magunkat. Az intimitás örömteli és felszabadító élmény, ami nélkül nem tud igazán táplálóvá válni a párkapcsolat.

Imre és Éva akkor lesznek képesek az intimitásra, ha el tudják fogadni magukat, álarcok nélkül. Ha Imre akkor is meg tudja őrizni az önbecsülését, ha Éva nem úgy reagál, ahogy szeretné, mert megbízik magában, Évában és a kapcsolatban. Ha Éva is úgy érezné, hogy Imre közeledésére nem kell újra szerepeket játszania, megfelelnie.