Egyes pszichológusok szerint sok párválasztás leírható egyetlen ellentétpár mentén: ideálunk vagy igényeink szerint választunk-e magunknak párt. Persze a két verzió két szélsőértéket jelölhet, de az biztos, hogy egyik egészségesebb a másiknál.

Ideálunk

Amikor az ideálunk alapján választunk magunknak párt, akkor nem egyenrangú társai vagyunk a másiknak, hanem imádjuk őt: szépségéért, „tökéletességéért”, testéért vagy szelleméért. Sokszor azonban ezt a választást az örökös elérhetetlenség érzése kíséri. Még ha együtt is élünk vele ugyanis, azt érezzük, hogy soha nem kaphatjuk meg igazán, végső soron mindig elérheteten marad. Amíg mi csodáljuk, addig ő lazán evez az életében, néha odaszórva nekünk morzsákat magából. Ilyenkor a másik valamiféle „nárcisztikus” szükségletet elégít ki nálunk: legyen a párom a marlboro man vagy egy szépségkirálynő – bármi áron. Nem baj, ha nem szeret annyira, nem baj, ha nem tud biztonságot és melegséget adni, de a fénye ránk is átsugárzik. Egy olyan nárcisztikus tükör, aminek az odaátja elérhetetlen – mert nem is létezik, hiszen „tökéletessége” csupán a mi projekciónk terméke. Ennek szimbolikus szélsőértéke, amikor egy filmsztárba szeretünk bele. Ráprojektáljuk tehát a tökéletsség képét, és azt az illúziót, hogy ha őt megkaphatnánk, boldogak lennénk. De sosem kapjuk meg. Ha földi mását, aki elérhető közelségben van, ideig-óráig meg is kaparintjuk, nem sok köszönet lesz benne.

Igényeink

Az előzőnél sokkal egészségesebb verzió, amikor az igényeink alapján választunk párt. Ilyenkor a másik valóban a társunk. Megkapjuk tőle azt az odafigyelést, szeretetet, biztonságot, amire szükségünk van. Egyenrangú velünk, nem imádjuk, ami egy elvakult érzés, hanem szeretjük, azért amilyen valójában, amit adni tud nekünk, a mindennapokért.

Mix

Persze vannak olyan párok, ahol az egyik a másikat az ideálja szerint, a másik az egyiket az igényei szerint választja. Ezek a párok „jól kijönnek”: az egyik megkapja a törődést, és minden az igényei szerint alakul, a másik pedig sóvároghat. Persze soha nem kedvtelésből választja valaki a sóvárgást. Rendszerint egy sorskönyvi forgatókönyvet (lásd Sorskönyvi párválasztásaink) teljesít be, amiből akkor tudna kilépni, vagy onnan láthatnánk, ha kilépett, amennyiben képes lenne végre az igényei szerint választani.