Számtalan dolog miatt idegesíthet minket partnerünkben valami: lehet, hogy tényleg idegesítő. Lehet, hogy mi vagyunk amúgy idegesek. Lehet, hogy egy olyan lappangó feszültség van a kapcsolatban, amiről nem tudunk beszélni vagy bevallani még magunknak sem, és helyette találunk valamit, amibe becsatornázhatjuk negatív érzéseinket.

Egyik verzió lehet az a felállás, amikor a pár egyik tagja jobban el van köteleződve a másik iránt, mint fordítva. Lehet, hogy ez a különbség jelentős, lehet, hogy csak mérsékelt, de sok “elégedetlenkedő” fél elégedetlensége mögött valójában ezt találjuk. Ezt a csekélyebb lelkesedést ugyanakkor nem mindig akarja magának sem beismerni az illető, hiszen ő is azt szeretné, ha a kapcsolat működne. Főleg, ha amúgy számos pozitívum is benne van a “csomagban”, azaz abban, amit a másik kínálni tud nekünk. Tehát tetszik a talpraesettsége, jó az ágyban, bírják a barátaim, csak éppen idegesít, hogy….

Nagyon gyakran tehát nem azt mondjuk magunknak vagy a másiknak, hogy szeretlek, de nem annyira, vagy fontos vagy nekem, de nem annyira, hanem az elköteleződési deficitünk belekapaszkodik a másik egyik konkrét tulajdonságába: idegesít, ahogy nevet, ahogy eszik, nem tetszik az a plusz 5 kiló. Ilyenkor tehát magunknak is azt mondjuk, hogy ha nem lenne az az 5 kiló, vagy ha nem húzná fel olyan hülyén a száját, amikor nevet, akkor más lenne a leányzó fekvése..

Vegyük azonban észre, hogy ez csak egy fedősztori, egy szelep, amin keresztül távozik az elégedetlenségünkből eredő feszültségünk. Hiszen, ha igazán szeretnénk a másikat, akkor nem idegesítene minket annyira az a nevetés, nem látnánk visszataszítónak azt a néhány kilót stb.

Persze sok minden más is lehet az ilyen elégedetlenség hátterében, például, hogy tíz éve együtt élünk valakivel és ami először édes kis cukiságnak tűnt: milyen vagányul kacag, az vált mostanra a legelviselhetetlenebbé. Valójában azonban ilyenkor is hasonló a képlet: a nevetéstől való viszolygás csupán apropó, abban mélyebb problémáink manifesztálódnak.

Megoldás (részleges): gondoljuk végig, hogy érdemes-e csesztetni a másikat az ilyen “apróságok” miatt, és próbáljunk rájönni, hogy tulajdonképpen az “idegesít, hogy…” honnan gyökerezik bennünk.