Sok olyan pár jön hozzánk, akik nem tudják feldolgozni az egyikük hűtlenségét. Egy régóta gyűrűző elégedetlenség, távolodás, kommunikációs szakadék tünete a szerető megjelenése. Persze nagyon nehéz meglátni a megcsalás okozta fájdalom mögött azokat az okokat, amik az afférhoz vezettek.

        Amikor egy pár azzal jön hozzánk, hogy az egyik fél „lebukott” és maguktól nem tudnak túllépni a krízisen, akkor mindig két fontos feladat áll előttünk. Az egyik annak a bizalomvesztésnek a feldolgozása, amit a hazugság és a megcsalás okozott, a másik peidg azoknak az okoknak a feltárása mind a két oldalon, amelyek ide vezettek. A kettő természetesen kéz a kézben jár. Csak is ezzel tudunk egy új alapot termeteni a folytatáshoz.

        A bizalomvesztés feldolgozásához először számba kell vennünk, meg kell értenünk, hogy mi veszett el, mit, kit veszítettünk el az „árulás” nyomán. Bizonyos értelemben el kell gyászolnunk az elveszített bizalmat és azt a képet, ami bennünk a házasságról vagy a másik személyről élt. Továbbá fel kell ismernünk, hogy mi kell változzon ahhoz (bennünk, a kapcsolatban és a másikban), hogy a bizalom helyre tudjon állni, vagy új alapra tudjuk helyezni.

Sokszor egy bocsánatkérési és megbocsátási „rítus” sokat tud ebben segíteni. Ilyenkor a felek nem csupán bocsánatot kérnek és adnak, hanem minden érzést megélnek és kimondanak, ami a helyzetet kísérte. A rituális kimondással és aktussal tulajdonképpen beteljesítik azokat a bennük ragadt érzelmeket (harag, frusztráció, fájdalom), amelyek akadályozzák őket a továbblépésben. Sokszor persze még ezt követően is visszajön újra és újra a harag és a fájdalom érzése, de jellemzően már nem olyan erősen. Ezzel az aktussal ugyanis elköteleződünk a mellett is, hogy a régi lezárása után, új fejezet akarunk nyitni a kapcsolatban. A megbocsátás rituális aktusa mérföldkőként tud szolgálni, amely mintegy beiktatja az új fejezetet.

        A másik feladat az okok megtalálása, ami szintén nehéz feladat, és sok buktatót rejt. Sokszor azon bukhat el a folyamat, hogy a megcsalt fél igazságérzetét sérti, hogy a másik a „bűnös” és mégis arról (is) van szó az üléseken, hogy ő hogyan járult ehhez hozzá. Sokszor hiába sikerül racionálisan számba venni a tényezőket, olyan erős harag munkál, ami megakadályozza, hogy érzelmileg is nyisson valaki a megbocsátás vagy a továbblépés felé.

        Nem mondjuk tehát, hogy könnyű lesz, de érdemes megpróbálni. A felek ilyenkor magukról is rengeteget tanulnak, függetlenül attól, hogyan végződik a történet.