Krízisként élünk meg minden olyan új élethelyzetet, amelyek annyira szokatlanok, hogy a velük való megküzdéshez még nem alakultak ki stratégiáink. A „krízis” szóról leginkább a váratlan eseményekkel való szembesülés: halál, válás, megcsalás, baleset, állás elvesztése stb. jutnak eszünkbe. Krízist kiváltó új élethelyzetek adódhatnak azonban az élet természetes változásaiból, akár egy kapcsolat egyik fejlődési szakaszából a másikba lépéskor. Ezek az ún. normatív krízisek is képesek lelkileg megdolgoztatni a résztvevőket, még akkor is, ha örömteli eseményről van szó: például összeköltözés, eljegyzés, házasság, vagy gyermek születése.

Most az eljegyzés és házasság körüli krízisállapotról lesz szó. Találkoztam már két héttel a házasságkötés előtt álló férfivel, aki teljes pánikban keresett fel, és rettegett, hogy mi lesz vele, ha tényleg elveszi választottját. Beszélgettem olyan nőkkel, akikben a lánykérés óriási kapcsolati válságot indított el, továbbá saját maguk megtalálásának, személyiségük fejlesztésének igényét. Nem ritka, hogy a házasságkötés előtt megállíthatatlan sírást tapasztalunk a menyasszonynál. És van, aki a házasságkötő terem mosdójának ablakán kimászva menekül el a helyzet elől.

Mi történik ezekben az emberekben?

Az eljegyzés/házasság felhívja a figyelmet arra, hogy a kapcsolat nem játék. Komolyan kell venni: magunkat, a másikat, a kapcsolatot magát. A közös jövő kézzelfoghatóvá kezd válni, és ezzel együtt a kilépés, váltás lehetőségét is korlátozottnak érezzük. Pontosan emiatt a görgetett párkapcsolati problémák, amelyek megoldását eddig halogattuk, a kimondatlan sérelmek, a rosszul megoldott konfliktusok hirtelen benyomulnak tudatunkba, ezzel a gondolattal kísérve: „biztos, hogy ezt akarom egész életemben?”

Ha eddig hajlamosak voltunk a kapcsolat kedvéért „elviselni” azt, ami nekünk nem jó, ha többet alkalmazkodtunk a másik kedvéért, mint amennyit szívesen tettünk volna, akkor hirtelen ebből elég lesz. Ha nem csináltunk valamit meg a kapcsolat alatt, ami számunkra fontos, a kapcsolat védelme érdekében, akkor azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy: „egész életemen korlátozni fogom magamat?” Ha nem voltunk igazán önmagunk a kapcsolatban, akkor most hirtelen felmerül az igény, hogy megmutassuk, kik vagyunk valójában, hisz jobb, ha tudja a másik, kivel akar összeházasodni.

Nem könnyű a barátok, rokonok véleményével sem szembesülni. Ha sokszor hallgattuk, hogy „nem vagytok összeillők”, vagy „nagyon megváltoztál ebben a kapcsolatban”, vagy ha mi magunk sokat panaszkodtunk a másikra barátainknak, ezek után a házasság döntésének képviselete nem könnyű előttük. Ez ugyanis azt jelenti, hogy mindennek ellenére, tényleg úgy döntöttem, hogy ebben a „rossz” kapcsolatban fogom leélni az életem. És még tanukat is hívok hozzá és mulatságot rendezek...

Akárhány évesen házasodunk, a házasság előtti élet elgyászolása nem megúszható. Búcsú a szabadságtól, a fiatalságtól, az egyedülléttől, a lehetőségtől, hogy mi lenne, ha ez a kapcsolat nem lenne. Búcsú a "vajon mennyi más életet élhetnék még" potencialitásától. Ha látszólag nem is ilyen drámai változás a házasságkötés, mert már akár évek óta tartó kapcsolatról van szó, lélektanilag akkor is el kell engednünk és meg kell gyászolnunk  a MÁS/MÁSIK lehetőségét.

Akkor a legnehezebb az eljegyzés és házasság elfogadása, ha az egyik félben hamarabb születik meg az igény, azonban a másik fél felkészületlen, és küzd a fenti problémák egyikével. Jó esetben egyszerre érnek meg a pár tagjai a döntésre, de még ilyenkor is érdemes a kapcsolati múlt tisztába tevése, feloldani és megbocsátani, ami a közös múlt esetleges negatívumaiból bennünk maradt (például nehezen vagy sok elutasítással indult a kapcsolat). Ha viszont az egyik fél nem áll készen, akkor elengedhetetlenül megkezdődik a belső munka. Mivel jellemzően a férfiak kérik meg a nők kezét, ezért azt gondolhatnánk, hogy ők már készen állnak. Ez azonban nem mindig van így: sokszor nyomásra, elvárások miatt cselekszenek, vagy éppen az életközépi pánik hajtja bele őket az elhatározásba. Akármelyik félben lép fel válság, itt az ideje a kapcsolat problémáinak megbeszélésére és feloldására. Ha sikerül, irány a házasságkötő terem! Ha nem, akkor szerencsések lehetünk, hogy nem kötöttük össze az életünket olyasvalakivel, akivel nem vagyunk boldogok.