A párkapcsolat 4 szakasza: hol tartunk és mik a buktatók?

sin4.jpg

Minden párkapcsolat élő és folyamatosan változó rendszer. Jó tisztában lenni azzal, hogy a kapcsolatunk éppen melyik fázisban tart, hogy elkerüljük az ezzel kapcsolatos buktatókat, és ne lepődjünk meg a változásoktól. Egyes kutatók szerint 4 szakasza van a már kialakult párkapcsolatoknak: szimbiózis-szerelem, leválás-differenciálódás, gyakorlás, újrakezdés.

Szimbiózis-szerelem

A jó párkapcsolatnak elengedhetetlen alapja a kezdeti szerelemérzet, amihez, ha baj van, akkor is vissza lehet nyúlni. Ha egy kapcsolatban ez az „aranytartalék” nincs meg, az nem jó előrejelzés, hiszen a kapcsolatból mindig hiányolni fogják a szerelmet, és keresni fogják egy másik kapcsolatban. Ebben a kezdeti, szimbiotikus fázisban úgy érezhetjük, hogy „hazataláltunk”, hogy "nem tudunk a másik nélkül élni", „megtaláltuk az igazit”. Ilyenkor a párok jelszava, hogy minél többet legyünk együtt, csináljunk mindent együtt, így ezt az időszakot a határtalanság és összeolvadás, a „MI” érzése jellemzi. Az egyformaság örömében tobzódunk, rácsodálkozunk, hogy mennyi közös van bennünk. Legyünk óvatosak: sok torzítás és projekció színezi a másikról alkotott képet, a reális kép hosszabb idő alatt alakul majd ki.

Milyen elakadás lehetséges itt?

Ha valamelyik fél bizonytalan énhatárokkal rendelkezik, akkor nem engedi meg magának az összeolvadást, mert fél, hogy „megszűnik”, elveszíti önmagát. Emiatt távolságtartóbb, mint amit ebben az első időszakban „megszoktunk”. Ha viszont valaki nagyon fél az elszakadástól (szeparációtól), akkor az összeolvadással kapcsolatban is szorongásokkal van tele, és a legkisebb távolságtartást is elutasításnak értelmezi. Ilyenkor a fájdalom, keserűség, akár harag érzéseivel mérgeződik a kezdeti szerelem érzése. Az is sokszor előfordul, hogy az egyik fél túl fojtogatónak éli meg a másik igényeit, ezért hamar lezár vagy visszalép, és a kapcsolat nem tud tovább fejlődni.

Leválás-differenciálódás

Ebben a fázisban elkezdjük észrevenni az egymás közötti különbségeket is, és megkezdődik a másik reális értékelése. Eleinte ez nagyon gyakran azzal jár, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a másikat, saját képünkre formálni. A végeredmény jó esetben az, hogy szembenézünk és elfogadjuk a különbségeket, belátjuk, hogy a másik másmilyen és pontosan ezért lehet őt szeretni. A „MI” helyett újra fontossá kezd válni az „ÉN” is, és szép lassan olyan távolságot alakítunk ki, ami mindkettőnknek jó, beleértve a testi intimitás mértékét és a közös programokat is.

Mikor van elakadás?

Akkor van elakadás, ha nem tudják elfogadni egymás másságát, és a „meg akarom változtatni” állapotban maradnak. Előfordul, hogy a párunkról a kezdeti szerelmes időszakban alkotott képünk teljesen megváltozik, és a valóság egyáltalán nem tetszik nekünk. Ilyenkor az elfogadás helyett sokan a szakítást választják.

Gyakorlás fázisa

Ha már megfelelő biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatunkban, akkor elkezdődhet a kifelé fordulás, a kapcsolatból való kitekintés. „ŐK” lesznek fontosak: a barátok, programok, saját önmegvalósításunk. Ekkor már igény támad a függetlenségre, és valamelyest csökken az empátia is a partner iránt. Ebben az időszakban a párok jelszava: „Önmagam akarok lenni!” Ilyenkor kisebb eltávolodás történik a felek között, de a közös dolgaikat továbbra is képesek lehetnek örömmel és jó minőségben folytatni.

Mi lehet a buktató?

Ebben a szakaszban akkor lehet gond, ha a közös dolgokból annyira kevés marad, hogy kiüresedik a kapcsolat. Ha már nincs közös beszédtéma sem, csak unottan tévéznek esténként egymás mellett a párok, és alig várják, hogy másnap újra kiszabadulhassanak és folytathassák a saját igényeik szerinti életet.

Újrakezdési fázis

Ha a kapcsolat túlélte az eddigieket, a párunk engedett minket szabadnak és önmegvalósítónak lenni, ezzel együtt mégis maradt közös metszet az életünkben, akkor eljutunk oda, hogy „Megjártam a világot, kipróbáltam magam”, megint „TE” vagy fontos. Meghittség és összetartozásérzés jellemzi ezt az időszakot. Együtt tudunk lenni, anélkül hogy elnyelnénk egymást, anélkül, hogy kritizálnánk egymás egyediségét. Újra megéljük a hasonlóságokat, és azokat a dolgokat, amelyek összetartanak minket. Éppenséggel távol is lehetünk, de nem kell félnünk, hogy a másik elhagy. Ebben a szakaszban jó együtt lenni, mert közösen megtaláljuk azt a harmonikus állapotot, amikor lehetünk egyszerre „MI” és „ÉN”.

Lehetséges elakadások:

Ilyenkor szoktak sokan kilépni a kapcsolatból azzal a felkiáltással, hogy „elmúlt a szerelem”. Továbbállnak, mást keresnek, akivel remélik, hogy újraélhetik a szerelmi érzéseket. Nem tudatosítják magukban, hogy minden szerelem eljut eddig a szakaszig, ezért újra és újra csalódnak, ha elmúlik a nagy érzés. 

Másik probléma ilyenkor az lehet, ha azt hiszik a párok, hogy a kapcsolatban „nem szabad veszekedni”, mert az annak a jele, hogy nem vagyunk boldogok egymással. Ez természetesen nem igaz, a veszekedés a kapcsolatban normális dolog, fontos, hogy megoszthassuk negatív érzéseinket is azzal, akivel együtt élünk. Természetesen különbség van destruktív: egymást gyilkoló és konstruktív: megoldásokat kereső és találó civakodások között. Az ideális kapcsolatról alkotott sztereotípiák miatt azt is gondolhatják a párok, hogy „ha már kérni kell, az régen rossz”, csakhogy ez nem igaz: egy kapcsolatban 20 év után sem „evidens” semmi, kérni is lehet. Sokaknak ezt meg kell tanulni.

Ezekkel a szakaszokkal a legnagyobb gondot általában az okozza, hogy többnyire nem szinkronban változnak a párok egy kapcsolaton belül. Ha az egyik fél egy vagy két fázissal előrébb kerül, az hamar szét tudja feszíteni a kapcsolatot. Ha például valaki a szimbiózis-szerelem fázisában van, a másik viszont már a gyakorlás fázisában, akkor kettőjük párbeszéde a következőképpen alakul: „Ne hagyj el!” – „Hagyjál békén!” Aki a leválás-differenciálódás szakaszában van és folyton a különbségeket keresi, kritikus és meg akarja változtatni a párját, annak nehéz összhangban lenni egy olyan párral, aki már az újrakezdési fázisban van, és a hasonlóságokat keresi és elfogadásra, meghittségre vágyik.