Szexuális és nem-szexuális érintések a kapcsolatban

oleles.jpg

Az érintés csecsemőkorunktól kezdve a legfontosabb felülete a másokkal való kapcsolódásnak. Az érintés szerepe, hogy megnyugtasson és fokozza a biztonságérzetet - a bőrkontaktus, a szív és a légzés hangjának hallgatása által. A bőr érintésével oxitocin termelődik a szervezetünkben, amit a „minden rendben érzés” hormonjának is neveznek. A későbbiekben is az érintés az egyik legfontosabb szeretetnyelv, ez által érezzük és mutatjuk ki gyengéd érzéseinket. Felnőtt párkapcsolatban az érintés egy része szexuális jellegűvé alakul át, és a szeretkezés kiváló alkalmat biztosít arra, hogy mindketten sok-sok oxitocint gyűjtsenek.

A gyerekkorból hozott érintési szokásoknak a felnőtt párkapcsolatokra is hatása van: aszerint fogadjuk vagy utasítjuk el párunk testi közeledését, ahogyan azt korábban megszoktuk, megtanultuk, vagy éppen a gyermekkori hiányokat akarjuk a felnőtt kapcsolatban feltölteni. Sajnos előfordul, hogy gyerekkorban az érintés túl sok volt: fojtogató, határsértő, túlszexualizált vagy bántalmazó jellegű, így sokan nem kérnek belőle felnőttként, mert valamilyen módon fenyegetőnek élik meg a testi közelséget a korábbi rossz tapasztalataik miatt. Léteznek olyan úgynevezett „hideg” szülők is, akik nem az érintés útján mutatják ki a szeretetüket, így a gyermek „leszokik” róla, hogy szükségletként élje meg, illetve ismeretlen lesz számára az érintés nyelve későbbi szeretetkapcsolataiban. Nagy különbségek alakulhatnak ki felnőtt korra tehát abban, hogy ki mennyire igényli és örül az érintésnek: van, aki belesimul, és van, aki belefeszül.

Érintés alatt felnőtt párkapcsolatban egyrészt a „szex-mentes” simogatást/ölelést értjük, másrészt a szexet. Azonban érdemes a kettőt külön-külön tárgyalni minden kapcsolatban, mert lehetséges, hogy ellentétesen működnek: van, akinek nehezen megy a simogatás, de könnyen megy a szex, és fordítva. Az érintésekre általában a pár maga dolgozza ki íratlan szabályrendszerét, szerencsés helyzetben hasonló igénnyel rendelkeznek ezen a téren. Ha kettőjük között nagy eltérés mutatkozik, akkor emiatt valószínűleg mindketten szenvednek.

Fontos alapkérdés, hogy kinek jó az, amikor érintünk: a magunk örömére vagy a másik kedvéért tesszük? Gyerekkorban és a párkapcsolatokban is okozhat gondot, ha valaki inkább a saját szükségletei miatt érint és nem a másik szükséglete miatt. A legjobb persze, ha az érintés mindkét fél örömére történik, de van olyan, hogy felnőtt kapcsolatban a pár egyik tagja folyamatos testkontaktusban akar lenni a másikkal, ami terhes lehet a másik fél számára. Inkább fokozott biztonságigényt jelez, és célja nem öröm okozása vagy kifejezése, hanem valamiféle gyermeki létállapotból eredő kapaszkodási vágy.

Persze van olyan is, hogy valaki alapvetően sokkal több érintést igényel, mint amennyit a párja nyújt számára. Inkább férfiak részéről tapasztaljuk, hogy a számukra a szex maga elegendő érintésnek számít egy párkapcsolatban, de könnyen elmarad tőlük a simogatás vagy más gyengéd érintés. A párjuknak pedig hiányzik, mert – úgy fogalmaznak - jól esne nekik az elvárás/viszonzás nélküli kedvesség. Mi lehet e mögött?

Légy erős! parancs: Ha valakiben ez a belső parancs munkálkodik, akkor nem engedheti meg magának, hogy adjon vagy kérjen gyengéd érintést, mert esetleg gyengének látszódna.

Érintési analfabéták: Ha nem tanulta meg az érintés nyelvét a családban valaki, akkor nem tudja, hogyan kell, esetlen, merev, ügyetlen ezen a téren.

Gyerekkori rossz élmények: Ha az érintés fenyegető, fojtogató, elárasztó jellegű volt, akkor nem feltétlen vevő rá felnőttként.

Szerepek: Belejátszhatnak a sztereotíp nemi szerepek, ha valaki úgy nevelkedett, hogy egy férfinak keménynek kell lennie.

Elvárásnak éli meg: Gyerekkorba visszanyúló deficitek miatt szorongást válthat ki a másik közeledése. Úgy érezheti, hogy viszonoznia „kell”, elvárják, hogy kifejezze a szeretetét, ami számára nehezen megy.

Vékony a határ szexuális és szex-mentes érintés közt: sokszor arról van szó, hogy a két különböző érintés-típus között egyesek számára nagyon keskeny a határ, és minden érintés szexuális vágyat kapcsol be. Ezért ők azt a megoldást választják, hogy vagy nem érintenek egyáltalán, vagy azonnal szexuálisan reagálnak.

Mások előtt nem megy

Van, akinek az okoz gondot, hogy mások előtt mutassa ki gyengéd érzéseit. Ha társaságban nem szívesen érint valaki (kézfogás, ölelés csók), ez kiboríthatja a másik felet és hajlamos lesz megkérdőjelezni a kapcsolat felvállalását. Néha csupán az intimitásnak és a privát szférának a védelme mutatkozik meg ebben a viselkedésben, azt üzeni: „nem tartozik másokra a mi szerelmünk”. Olykor pedig az egyéni szégyenlősség, szemérmesség nem engedi, hogy mások jelenlétében testi gyengédséget fejezzenek ki.  

Szex hiánya

Vannak kapcsolatok, ahol az összebújás mindkét fél igénye: szeretetük és intimitásuk kifejeződésének jele, ugyanakkor jobban háttérbe szorul a szexuális szenvedély. Ez a felállás inkább egy szülő-gyerek kapcsolatra vagy testvéri kapcsolatra emlékeztet, szélsőséges esetben mindkét fél lemond a felnőtt szexualitásról. Lehetnek e mögött is gyerekkori rossz élmények, vagy a párkapcsolatban elfoglalt és önként felvállalt szerepleosztás. A kapcsolat fenntartása érdekében van, aki belemegy a teljes aszketizmusba is. Csakhogy egy felnőtt párkapcsolat nem működik szexualitás nélkül, nem várhatjuk el a partnerünktől, hogy mellettünk végleg lemondjon vágyairól, és saját magától sem várhatja senki, hogy ezt kibírja. A szex hiányával kapcsolatos legismertebb állítás, hogy „a szex nem tart össze egy kapcsolatot, de hiánya képes tönkretenni azt”. Persze vannak időszakok, amikor érthető módon háttérbe kerül a szexualitás, mint például gyerekszüléskor, gyászban, betegen, stb. Ezért fontos kiegészítenünk: nem a szex hiánya okozza önmagában a bajt, hanem az, hogy ki hogyan értelmezi a szex hiányát. Vajon a szerelem végét vagy a vonzerő elvesztését látjuk benne, vagy csupán egy nehezebb átmeneti időszakot? Erről érdemes beszélgetni egymás között.