A mindennapi monotónia, megszokott heti menetrend után ki ne várná az ünnepeket, a szabadságot, kicsit megpihenni, együtt lenni? Csakhogy az ünnepekkel járó hirtelen ránk szakadt közös szabadidő tartogat meglepetéseket, nehézségeket is.

A túlterheltségben és a hajtásban nem könnyű az ünneplésre, ajándékozásra készülni, ezért maga az ünnepnap is sokszor teljesítményfeladattá válik, feszültség lesz az örömteli készülődés helyett. Ahhoz, hogy tudjuk, minek örül a másik, odafigyelésre és közös időre lenne szükség, hiszen ez termékenyíti meg a másikról való gondolkodást és az ötletelést, de éppen ez hiányzik.

A párok az ünnepekkor végre teljes napokat töltenek együtt, alkalom nyílhat az intimitásra, ez nem megy azonban mindig könnyen. Eleinte szokatlan lehet, hogy a nap minden órájában együtt vannak: közösen hoznak döntést, szerveznek programot, közösen főznek, vagy legyen szó bármi másról, amit egyébként külön szoktak csinálni. Az idő strukturálása is közös feladattá válik, már nem tagolja a munkahelyi időbeosztás, csak rajtuk múlik, mi illeszthető be és mi nem. Ezekben is újra össze kell csiszolódni, és nem biztos, hogy elsőre működik, lehet, hogy sok veszekedés kíséri.

Lehetséges, hogy elszoktak attól, hogyan figyeljenek magukra vagy a másikra, ilyenkor ezt újra kell tanulni. A szervezés-tervezés feladatai mellett nagyon fontos, hogy befelé figyeléssel tudjanak találkozni önmagukkal, azaz saját valódi érzéseikkel és szükségleteikkel, majd a másikkal is, akivel mindez megoszthatóvá válik. Ehhez időre van szükség. A pároknak tehát önmagukat és magát a kapcsolatot is újra fel kell tölteni: szeretgetni, ápolni, gondozni. Akár napok is eltelhetnek, amíg kialakul a jóleső közelség és meghittség érzése, az ehhez vezető út pedig nem mindig konfliktusmentes. Az intimitás feltétele ugyanis, hogy meg lehessen osztani az érzéseket és gondolatokat, amelyek sokszor a hetek alatt felgyűlt sérelmek és feszültségek feltárásával jár együtt. Amíg ezek nincsenek kimondva, nehezen jutunk közel egymáshoz. 

Előfordul, hogy a közös szabadság idején eleinte csak pihenni, aludni vágyik valaki. Stresszes hetek, hónapok, stresszes év után ezt is fogadjuk el a másiktól! Ám a konkrét pihenés és semmittevés nem mindig a legjobb módja a kapcsolati feltöltődésnek, sokszor jobb közös élményeket beszerezni. Kérdés, hogy mivel tudnak a párok közösen töltekezni: lehet, hogy az egyikük sci-fit szeret nézni, a másikuk komolyzenei koncertre vágyik. Érdemes keresni valami közös töltekezési formát, ami összekapcsol, ugyanakkor nem kell egyik félnek sem kompromisszumot kötnie hozzá, mert ugyanolyan jól esik mindkettőjüknek.

Az első munkaszüneti naptól a meghittségig tehát lehet, hogy hosszú út vezet. Van, akinek könnyű a váltás, van akinek nehezebben megy. Elvárásaink tovább élezhetik a helyzetet: ha azonnal egy kedves és odaadó párt várunk és csodás órákat képzelünk el együtt, csalódhatunk. Legyünk türelmesek és elfogadók a párunkkal, amíg újra „megérkezik” a kapcsolatba!