Sok pár számára nem tudatosul, hogy vitáik valójában nem arról szólnak, hogy milyen a jó teregetési technika vagy milyen sorrendben kell bepakolni a csomagtartóba. Az ilyen konfliktusok mélyén lappangó hajtóerő sokszor a hatalom, a versengés vagy a kinek van igaza kérdése. Ezek részben eltérő, részben egymásra hasonlító motivációk, más-más gyerekkori eredetük lehet, azonban ha a pár mindkét tagjánál erős valamelyik, akkor könnyen vérremenő viták robbanhatnak ki semmiségeken. 

Lássunk mindegyikre 1-1 tipikus példát, és hogy jellemzően honnan eredhetnek!

Hatalom

Gyakori jelenség, hogy valaki azt érzi, hogy ha párja bármilyen apróság kapcsán véleményt nyilvánít (hogy kéne csinálni ezt vagy azt), akkor valójában "beleszól", "meg akarja mondani, hogy csináljam". Gyakran gondolják ilyenkor azt, hogy "le akarják őket nyomni", vagy korlátozni akarják őket. A jelentéktelen dolgok is a hatalom és autonómia koordinátarendszerében értelmeződnek számukra. Nekik "senki ne parancsoljon", "majd ők tudják, hogyan kell" ezt vagy azt. Nem lehet nekik tanácsot adni, mert rögtön harcolni kezdenek vagy megmakacsolják magukat. Jellemző gyerekkori eredete ennek a korlátozó erős akaratú szülők, akiknek alá kellett rendelni az akaratukat gyerekként. Így felnőttként még továbbra is az autonómiájukért küzdenek olyan helyzetben is, ami pedig tényleg csak arról szól, hogyan kéne megtölteni ésszerűen a mosogatógépet.

Versengés

Ők folyamatos késztetést éreznek, hogy mindenben jobbak legyenek partnerüknél. Látszólag örülnek partnerük sikereinek, belül azonban frusztrálja őket, ha alul maradnak. Sokszor maguknak sem ismerik be ezt, csupán azt élik meg, hogy magukkal elégedetlenek. Az is lehet, hogy a partnerrel szemben felgyűlt frusztrációt a kapcsolat más területein "elégítik ki". Olyan területen, ahol ők az "erősebbek", pl nem adnak annyi szeretetet, elismerést. Ez inkább a férfiakra jellemző. A háttérben sokszor magasra tett belső mércék állnak, a bizonyítási vágy. Jellmező gyerekkori környezet a követelő szigorú szülői háttér. Férfiak esetében gyakori a szigorú vagy sikeres apával való versengés, ami áttevődhet a párkapcsolatra is.

 Nekem legyen igazam!

Akire ez jellemző, annak nagyon fontos, hogy neki legyen igaza, de nem azért, mert nyerni akar vagy lenyomni a párját. Neki azért kell hogy elismerjék az igazát, mert nem elég erős az önbizalma, és ha nem veszik figyelembe vagy kétségbe vonják az érveit, akkor könnyen azt éli meg, hogy az ő véleménye nem számít: ő nem számít eléggé: nem is elég jó akár. Jellemző gyerekkori eredete a kritikus vagy nem jól támogató szülők.

Analizálgassuk kicsit vitáink mozgatórugóit, mielőtt újra összeveszünk a kenyérszeletelés "helyes" technikáján!