Számtalanszor halljuk a kérdést pároktól. Nincs rá szabály, nekünk sincs rá receptünk. Az jellemző azonban, hogy a vágy nem önmagában múlik ki, miközben minden más remekül működik. A testi eltávolodás mögött sokszor lelki eltávolodás van. Amíg a lelki eltávolodás marad, addig fizikailag sem lesz könnyű közeledni. Lássuk, milyen tipikus problémákkal függ össze a szexuális vágy csökkenése (a teljesség igénye nélkül), az alábbiak jellemzően átfedik egymást!

Elsodródás

A hétköznapi teendők, munkahely, eltérő napirend, gyereknevelés miatt a felek szinte alig találkoznak, és ha esténként össze is futnak a tévé előtt, vagy a konyhaasztalnál, fáradtak, és tele van a fejük mindennel. A beszélgetések is inkább csak a terhek elosztásáról, napi teendőkről, a család terveiről szólnak. A felek észrevétlenül szoknak bele abba, hogy csupán a feladatok menedzselése tartja őket egyben.

Minőségi idő hiánya

Sok párnak, főleg, ha gyerekek is vannak, nem marad ideje, vagy inkább nem dolgozik azon, hogy ideje legyen kettesben töltött minőségi időre. Fontos, hogy legyen legalább egy alkalom a héten, amikor a pár csak egymással foglalkozik.

Apa/anya lét

A párként együtt töltött idő ahhoz is lényeges, hogy ne anya-apa szerepben, hanem nőként-férfiként legyünk egymással. Minél kevésbé éljük meg ezen részét énünknek és párunkénak, annál kisebb eséllyel fog előugrani belőlünk a szexre éhes állat. Nő és férfi énünk megtapasztalásának sok színtere van: a testünkkel való foglalkozás, randik a párunkkal, bókok, élmények, kiszakadás a hétköznapokból...

Munkatárs lét

Gyakran előfordul, hogy egy pár közösen visz egy vállalkozást. A munkatársi szerep könnyen állandósulhat közöttük, otthon is a bizniszről van szó, a munka és a magánélet témái, konfliktusai, elvárásai összefonódnak. Főnök-beosztott, vagy kolléga-kolléga szerepből nehéz intim csatornákra váltani.

Szimbiózis

A szexualitás akadálya lehet, ha egy párnak túl sok fronton van összefonódva az életük. A szimbiózis ilyenkor a tevékenységek és az együtt töltött idő tekintetében megvan, de sokszor ez épp a szexualitás rovására megy, még a téma is tabuvá válik, amiről nem beszélnek. Egy test és egy lélek vagyunk - mondják a párok. Nem könnyű azonban szexelni, ha csak egy testünk van: olyan mintha saját magamra kellene vágynom. 

Nem tudok felnézni rá

Sokszor halljuk nőktől, hogy nem látják férfinak a partnerüket, ami mögött, ha mélyebbre megyünk, sokféle eredőt találhatunk.

- lojalitáskonfliktus – „mindig az anyósom oldalára áll, nem áll ki mellettem”, illetve „kifiguráz a barátai előtt, rajtam poénkodnak”

- soha nem formál véleményt – „neki minden mindegy, mindent rám hagy, mindenben nekem kell döntenem”

- nem segít otthon/elintézni valókban – „mindent egyedül kell csinálnom, azzal, hogy dolgozik napi 8 órát, részéről kipipálva a családfenntartói szerep”

Kommunikáció hiánya – elfojtott érzelmek

Ez szinte a legtöbb konfliktusban jelen van. A frusztráció a munka, gyerekek, a konfliktusok miatt felgyűlik, ha nem tudjuk őket megnyugtatóan megbeszélni a partnerünkkel. Dühösen, frusztráltan, elégedetlenül nem lehet szexelni. (Persze, van, ahol a düh afrodiziákum, de az egy külön eset.) A jó kommunikáció olyan a párkapcsolaton mint egy szelep, csak ott tud távozni a feszültség, csak utána a szexben. (A blogon számos cikk szól a működőképes kommunikáció alapelveiről).

A szexualitás nem evidencia a házasságban, hanem a szexuális légkört meg kell teremteni. Ehhez kívül és belül egyaránt nyugalom kell, kikapcsolni a külvilággal kapcsolatos aggodalmakat, és biztosítani a zavartalanságot: se telefoncsörgés, se bekukucskáló gyerekek. Ellenben idő, hangulat, és egy másik perspektíva, amelyből magunkra és a párunkra nézünk.