Jön a gyerek !

Miért és hogyan változik meg a kapcsolat?


gyerek_blog.jpg

Megváltozik a párkapcsolat, ha belép a pár életébe egy harmadik szereplő: a gyerek. Sokszor már a terhesség alatt megjelennek azok a tipikus párkapcsolati nehézségek, melyekkel kisgyermekes párok esetében találkozunk a párterápiás üléseken. Megváltozik a kommunikáció a felek között, sok elvárás keletkezik bennük a másik felé, evidensnek vesznek dolgokat, anélkül, hogy ezt a másikkal megvitatnák, csökken a tisztelet a másik iránt, ingerültek, türelmetlenek lesznek. Ezek azonban csupán tünetei a mélyben zajló komplex érzelmeknek. Elsősorban jó kommunikációval lehet az óhatatlanul felmerülő, új keletű feszültségeket orvosolni.

Tulajdonképpen hasznos, ha a párok minél előbb szembesülnek a megváltozott kapcsolati viszonyokkal és a gyermekvállalás lélektani következményeivel: jobb már a terhesség alatt végigbeszélni néhány fontos és konfliktuózus témát, hogy aztán a kisbaba születésekor már ne maradjon túl sok feszültség belőle. Ehhez arra van szükség, hogy fel merjük vállalni szorongásainkat, indulatainkat.

A gyermekvárásnak mindenki szerint a legboldogabb időszaknak kellene lennie, ezért hajlamosak vagyunk szégyellni, elrejteni, titkolni negatív érzéseinket. Olykor saját maguk számára is ijesztőek a gondolataink, ezért alig merjük kihangosítani őket. Pedig az a jó, ha kimondódnak, és nem csináljunk úgy, mintha nem lennének. A párok közti intimitás akkor marad fenn, ha őszintén beszélhetnek lelki dolgaikról. Sajnos meg tudja nehezíti a várandós nő dolgát, ha az apuka nem terhelhető a terhesség alatti gondokkal: vagy azért, mert nem tud vele mit kezdeni, mert ő is megijed, vagy egyszerűen csak nem kenyere az érzelmekről való beszéd. Ez utóbbi persze az apa saját lélektani felkészülését is megnehezíti.

Nézzük, milyen lélektani változások befolyásolják a kapcsolatot a várandósság ideje alatt.

A várandós nő „módosult tudatállapotban” van. Ez egyrészt a hormonoknak köszönhető, másrészt az anyaságra való lelki készülődés során fellazulnak az énhatárai: ezzel készül fel arra, hogy majd a babájára rá tudjon hangolódni és megértse a szükségleteit. Csakhogy a fellazult énhatárok minden más téren is felruházzák extra érzékenységgel. A számára érzékeny pontok most még érzékenyebbekké válnak, minden erősebben hat rá érzelmileg. Párjának ezért érdemes kerülni a negatív szuggeszciókat, és jobb óvatosan fogalmaznia.

A várandós nőnek fokozott támaszigénye van. Ennek következtében több jelenlétet, segítséget, és több empátiát is vár el a párjától. Biztonságra törekszik, fizikailag és lelkileg is, például elvárja, hogy mindig elérhető legyen a párja telefonon, vagy hogy készítse fel előre, mi fog történni: külön programokra, mikor ér haza stb.   Párja emiatt azt érezheti, hogy felerősödtek a vele szemben támasztott elvárások és korlátozzák őt. Érdemes elmagyarázni neki a mögöttes érzelmeket, hogy ne vegye számonkérésnek, folyamatos piszkálásnak és kritikának. Sokaknak nehéz a másik kedvéért erőfeszítéseket tenni, lemondani számukra fontos élvezetekről, pedig a várandósság alatt nagy szüksége van erre a nőnek, most Ő a főszereplő.

A várandós nő szeretné, ha nem csak ő várná a gyereket. Jól esik neki, ha nem hagyják magára a terhességi feladatokkal, hanem párja is figyel és emlékszik ezekre, akár kísérje is el a dokihoz, vérvételre stb. Ezzel kifejezheti a támogatását, és néhány más gesztussal is jelezheti, hogy a párja mellett áll. Összességében a "nem-vagyok-egyedül" érzés, amit a fokozott támaszigény miatt szükséges erősíteni: szavakkal, odafigyeléssel, viselkedéssel.

Az apák egészen másképp élik meg a helyzetet. Mivel nem velük történnek durva fizikai változások, és nincs befolyásuk a történésekre, előfordulhat, hogy kontrollvesztettnek és kirekesztettnek élik meg magukat. Vagy csak egyszerűen nem tudják átérezni, hogy mi történik. Csak az elmondás, beszélgetés segítségével tudnak a változásokhoz kapcsolódni, ezért nagyon fontos, hogy a kismama el tudja mondani mit él át. A gyermekkel való kapcsolódás is egyelőre az anyukán keresztül zajlik.

Sokszor kérdezik maguktól a férfiak: „Mikor kapom vissza azt a nőt, akibe beleszerettem?” Úgy érezhetik, hogy az eddig jó fej, laza párjukból egy elviselhetetlen sárkány lett. Gondoljunk arra, hogy a fentebb említett okok húzódnak a feszültségek mögött. Ez az időszak most RÓLA szól, legyünk türelmesek, hogy a várandósság minél  feszültségmentesebb legyen. Férfi részről sokszor belátásra, nagy türelemre és elfogadásra, alkalmazkodásra van szükség. Ne most lázadjon, ne most vívjon szabadságharcot!

A gyermek ugyan még nincs fizikailag közöttük, de megtörténhet, hogy a pár közé ékelődik, azzal, hogy mindketten őrá, az ő jóllétére és a terhességre figyelnek, és érzelmileg nem férnek hozzá egymáshoz. Egyszerre tehát fokozódik az intimitás a közös gyermek vállalása által, ugyanakkor fokozódhat a távolság is. A távolodást az is erősítheti, hogy nem tudnak már mindent együtt csinálni: a terhes nő nem ihat a buliban, fáradékonyabb, átalakulhat a szexualitásuk, előfordulhat, hogy az addig kedvelt közös tevékenységek már nem férnek bele az életbe.

Természetesen mindketten megrémülnek a konfliktusok hosszú távú fennmaradásától. Azonban ami most itt elkezdődik, az jó felülete lehet egymás megismerésének, az érzékeny pontok feltérképezésének, és a másikkal való bánásmód részletesebb kidolgozásának. Akár írhatnak egymásnak használati utasítást is.

Mire megszületik a baba, érdemes megtanulni az érzelmekről való beszédet, illetve egymás meghallgatását. Konfliktusok, feszültségek óhatatlanul lesznek, ezt nem lehet kikerülni. A lényeg, hogy legyen a kezükben eszköz arra, hogy feloldják: beszélgetéssel, együttérzéssel.