Hogyan bírjuk szóra a férfit?

Sok nő panaszkodik arról, hogy a férfiak a párkapcsolatban nem szeretnek beszélgetni, pláne nem az érzelmekről, nem lelkiznek. E mögött sok esetben az áll, hogy a nő számára a kommunikáció a kapcsolódás egyik eszköze, és általában közvetlenebb hozzáférése van az érzelmekhez. Érdekes módon azonban a panasz olyan kapcsolatokból is érkezik, ahol a kezdetekben a férfi is nyitott, önfeltáró volt, jókat beszélgettek, idővel azonban ez eltűnt.

ffi_beszed.jpg

Miért némul el a férfi? Hogyan segíthetünk, hogy megnyíljon?

Sokszor a nőknek kell megtanítaniuk a férfit arra, hogy megnyíljon és beszélgessen. Ehhez érdemes egy elfogadó és biztonságos hátteret adni: ha ők (a nők) magunk nem tudnak „beszélgetni”, csak vádolni, kritizálni, elvárni, vagy kiakadni, akkor nem fog sikerülni.

Lássunk néhány példát a párokkal való munkánk tapasztalataiból tanulva. Kissé talán “antigendernek” fognak hatni példáink, de természetesen megfordulhatnak a nemi szerepek: van, hogy amit lentebb nőiként azonosítunk, azt éppenséggel a férfi csinálja és fordítva. Azért osztottuk le így a nemi szerepeket, mert ez a felállás tipikusabb.

  • a nő beszél, nem hagyja szóhoz jutni: Rengeteg páros konzultáció során tapasztaljuk, hogy a férfihoz intézett kérdéseinkre a nő válaszol. Nem bírja kivárni a lassúságát, a csendjét, vagy a szavába vág, hajtogatja a saját igazát, vagy azt gondolja, hogy ő pontosan tudja, mi lenne a másik válasza. Ez jól példázza az otthoni kommunikációjukat is. A férfi el sem jut el odáig, hogy erőfeszítést tegyen és megfogalmazza a gondolatait, mert a nő helyette beszél. Erre jól rá is lehet tanulni: ha nem muszáj, minek fogalmazzon meg válaszokat? Érdemes ezt kiegyensúlyozni és kivárni a választ, kizárt dolog, hogy valaki pontosan tudja, mi van a másik fejében.
  • a „nem tudom” válasz: Ha személyes tartalmakról, érzelmekről van szó, nem fogadhatjuk el a „nem tudom” választ. Ez rendszerint azt jelenti, hogy „nem akarom” vagy „nem merem” mondani. Az is lehet, hogy csak nem tudja megfogalmazni, ezért segítsünk neki, hogy az „itt és most”-ban találjon rá választ. A legjobb gondolatok olykor beszéd közben születnek, alakulnak, és nincsenek előre készen. Ne elégedjünk meg a „nem tudom”-mal, de ne is oldjuk meg helyette, és ne hagyjuk annyiban!
  • veszekedés van abból, ha a férfi őszinte: A nyílt férfiak is bezárulnak, ha az őszinteségükre számonkérés, vád, drámai jelenetek, veszekedés és balhé lesz a reakció. Könnyen megtaníthatjuk őket ezzel arra, hogy nem érdemes önfeltárónak lenni, esetleg jobb teljesen elhallgatni vagy átírni az igazságot. Álljunk nyitottan és a jóindulat feltételezésével a párunk mondanivalója elé. Neki is vannak érzelmei, kételyei, hibái és hülyeségei.
  • „kié az utolsó szó?”: Sok férfi bele se kezd például egy probléma megbeszélésébe, mert azt tapasztalta, hogy a kialakuló vitában elsősorban a „kinek van igaza” háború zajlik, és a nő addig csűri csavarja a dolgot, hogy neki legyen igaza, övé legyen az utolsó szó. Ez nem megbeszélés és közös megoldás. Ilyen helyzetben a férfi könnyen elveszítheti a késztetést, hogy nyílttá tegye a konfliktusok rendezését, mert a másik úgysem hallja meg a szavát.
  • a beszélgetés egyenlő a problémák és feszültségek ventillálásával: ha a nő sok sérelmet és problémát felhalmozott a párkapcsolatában, egyre nehezebbé válik vele a beszélgetés, mert szinte minden téma, mint egy időzített bomba, máris berobbantja a veszekedést, vagy mint egy szelep, felgyülemlett haragja kieresztését. Elkezd a férfi félni még kettesben maradni is, pláne beszélgetni, mert nehéz elviselni a viharos érzelmeket. Érdemes finomított, megdolgozott formában eléjük tárni a témát. A ventilláció hasznos, de nem biztos, hogy a párunkat kell vele megcéloznunk, hiszen ez egyértelműen nem a megoldásra törekvés eszköze. Ne vegyük el ezzel a párunk kedvét a közös időtől.
  • „csak érzelmeket ne!”: az a férfi, aki maga is nehezen fér hozzá a saját érzéseihez, nehezen bánik velük, annak sokkoló lehet mások érzelmeivel találkoznia. Megijesztheti, elrettentheti. Tehetetlennek érezheti magát: „most mit csináljak?” „hogyan reagáljak, ha sír?” Miközben felelősnek is érezheti magát az érzelmi hullámok okozásáért, így lelkifurdalása is van, és bénítóan hat rá az egész szituáció. Érdemes inkább kisebb érzelmi amplitúdóval közelíteni a jobb megértés és együttműködés érdekében, és megtanítani párunkat, hogy mi esik jól ebben a helyzetben.