Hatalmi harcok a párkapcsolatban

Avagy rágyújtok, ha beledöglök is

Sok kapcsolatban nyílt vagy észrevétlen versengés folyik számos dologért: autonómiáért, hatalomért, döntési jogért, szabadidőért. Gyakran alakul ki ennek során a felek között egyfajta szülő-gyermek dinamika, tehát, amikor az egyik fél több hatalmat gyakorol, ő hozza a döntéseket, amihez azonban nagyon is kell a másik fél, aki pedig szívesen megválik a felelősségtől, átadja a döntés jogát és jobbára élvezi a “gyerek” szerepét. Azonban sokszor nem ilyen egyszerű a képlet, mert mindketten csak részben elégedettek ezzel a felosztással. A szülői szerepben lévő előbb-utóbb tipikusan belefárad, hogy neki kell mindig mindenre figyelnie. A másik fél pedig elkezd lázadozni az ellen, hogy “neki folyton megmondják, mit csináljon”. Ez a lázadás ölthet direkt én indirekt formákat.

annie-leibovitz.jpg

(Annie Leibovitz)

Ilyenkor gyakran két szinten folyik a párok között a küzdelem, egy tudatos és egy kevésbé reflektált, érzelmi, szimbolikus szinten. Lássunk egy példát. 

Egy kapcsolatban például a férfi van szülői szerepben, dönt a közös élet legtöbb ügyében, kontrollálja a gyermeki szerepben lévő partnerét, amit a nő a felszínen elfogad, mert kényelmes neki, hogy döntenek helyette, ugyanakkor a lázadó gyermeki és racionális felnőtt énje utálja a kontrollt. Lázadásának nem ad hangot ugyanakkor, részben az ambivalencia miatt, hiszen ez neki kényelmes, biztonságos is, illetve mert tudattalanul zajlik, inkább sokat cigizik, amit párja utál. Olyan, mint egy kamasz, aki szeretne felnőni, de fél is tőle. A viták nagy része a cigizés körül zajlik, a férfi szerint ez áll közéjük.

 Azt látjuk tehát, hogy a dohányzás nem a nikotinéhségről szól, hanem az illető gyermeki szerepének része: lázadás a partner túlkontrolláló attitűdje ellen: a cigarettázással von falat szimbolikusan autonómiája köré, még ha azt az árat fizeti is érte, hogy nem kapja meg a vágyott intimitást a férfitól. Az ilyen esetekben tehát hiába is foglalkoznánk a dohányzással, nem sokra mennénk, hiszen az csupán a lázadás szimbóluma, a hatalomért és az autonómiáért folytatott kapcsolati játszma terepe.

Ha sikerül a kontroll, hatalom dolgában egyezségre jutni, kiegyenlítődnek a szerepek, valószínűleg a dohányzás is kisebb problémát fog jelenteni mind a két fél számára: miután az egyik nem tiltja tovább, a másik le tud szokni, hiszen már nem lesz arra szüksége, hogy “csak azért is” rágyújtson.