Személyiségünk deformációja párkapcsolatunkban

Mit tegyünk, ha már alig ismerünk magunkra?

Sokféle módon változtathat rajtunk egy párkapcsolat. Kidomboríthatja jó és rossz oldalunkat, erősségeinket, gyengéinket. Lehet, hogy megtáltosodunk partnerünk mellett, fejlődik a személyiségünk, tanulunk magunkról. De az is lehet, hogy visszahúz minket személyiségeink különbözősége, finom potenciáljainkat nem tudjuk kibontakoztatni. Különféle szerepekben találhatjuk magunkat párunk mellett: van, aki fejlődik, van, aki gyerek szerepbe kerül, van, aki az anyáéba, vagy a házitündérébe (ami vagy passzol hozzánk, vagy nem, vagy élvezzük, vagy nem), van, akiben a féltékenység kezd el tombolni, és van, akiből pedig "kihozza az állatot". Most ez utóbbit nézzünk meg.

Eszter és Péter még csak egy éve éltek együtt, amikor eljöttek hozzánk. Az volt a problémájuk, amiben kivételesen a pár mindkét tagja egyet érett, hogy állandóan üvöltözésbe, átkozódásba torkolló vitákat folytatnak. És fogalmuk sincs, hogy miért. Rengeteg dologban amúgy jól passzolnak: remek a szex, közös hobbik és érdeklődés.

Hogyan lehet akkor, hogy mégis ilyen ölre menő viták robbannak ki köztük?

Mi ezeknek a vitáknak a tárgya, kérdeztük. Az volt a furcsa, hogy “elvi kérdésekről” zajlottak, nem arról, hogy ki mosogat, vagy szemezett-e valaki a metrón valaki mással. Legutóbb például az eutanázián vesztek össze: Eszter mellette van, Péter ellenzi.

Kiderült az is, hogy Péter életében sok hasonlóan konfliktusos kapcsolat volt, számára nem szokatlanok a kemény viták. Eszter önképe viszont egy békés, csendes, a konfliktusoktól irtózó nőé volt. Nagyon megviselték a viták: megfájdult a feje, nem tudott aludni, és nem értette, hogy miért nem tudja párját meggyőzni ezekben a számára evidens kérdésekben. Kezdett azon gondolkozni, hogy tud-e együtt élni egy olyan emberrel, aki - bár látszólag hasonló értékrenddel bír - a legalapvetőbb dolgokban más alapokon van. De ami még ennél is jobban zavarta, hogy gyűlölte azt, “amivé Péter mellett vált”. “Kihozza belőlem az állatot! Soha senkivel nem üvöltöztem így!”.

Az áttörést az hozta, hogy aprólékosan elemezni kezdtünk egy-egy ilyen vitát. Ki mit mond, a másik közben mit érez, mik a tipikus lépések, fordulópontok a vitában, hogy néz ki a vita íve. Ki milyen hangulatban, énállapotban lép be, és távozik a vitából. Kiderült, hogy Péter lázadó gyermeki énállapotba kerül magától a vita-szituációtól.

A tranzakcióanalízis 3 énállapotot különböztet meg: gyermeki, felnőtt és szülői (részletesebben itt)

Autoriter apja miatt Péter folyton azt érzi a gyerekkorból benne ragadt "ős"-dacból, hogy neki opponálnia kell minden kérdésben, mert csak így érzi megerősítve az énjét. Eszter pedig felnőtt, azaz racionális, érvelő énállapotból indul, de ő is a gyermekiben köt ki. Ennek hátterében idősebb testvérével való kapcsolata állt, akivel sokat veszekedtek gyerekkorukban, és ő mindig tehetetlennek érezte magát.

Ahogy egyre jobban képessé váltak felismerni, hogy ki milyen pozícióból vitázik, és megtanultak énállapotot váltani már a vita közben (ami érzelmileg nagyon nehéz és sok gyakorlás kell hozzá), a viták hangneme, intenzitása sokat finomodott, és az álláspontok makacssága is csökkent. Eszter kezdte visszanyerni régi énjét, Péter pedig sokkal felszabadultabbnak érzete magát, hogy már nem kellett folyton ellentmondania.