Mit tegyünk, ha párunk depressziós?

Ne próbáljuk meggyógyítani..

Emma és Vilmos 5 éve vannak együtt. Emma pártanácsadásra szeretett volna jönni, de Vilmost nem tudta rávenni, ezért egyénileg kezdett járni. Elmondja, hogy párja depressziós, amióta csak ismeri. Néha vannak jobb periódusok, de ő már egyre nehezebben bírja, fogy az energiája és nem tudja, mi tévő legyen. Az első interjú végére annak a kérdésnek a körbejárását fogalmaztuk meg célként, hogy mit vár ettől a kapcsolattól, akarja-e egyáltalán folytatni, miért is van ő Vilmossal. 

„Mert szeretem” – hangzott természetesen a válasz, és „ha nem lenne depressziós, minden más lenne”. Az volt az érdekes, hogy bár Emma nem látta magán, de ő maga is mutatta a depresszió számos tünetét: motivációhiány, alvásproblémák, örömtelenség, az élet értelmetlenségének az érzése. Funkcionált, de a BECK depresszió kérdőív is egyértelműen jelezte, hogy kezdi átvenni párja depresszióját. Ennek persze több oka van.

Egyrészt, ha egy fedél alatt élünk egy depresszióssal, szeretjük, azonosulunk vele, problémája a mi életünk problémája is, szinte törvényszerű, hogy átragad ránk valamelyest a hangulatzavar. A másik, hogy Emmának évekig meggyőződése, missziója volt, hogy ha „elég jól” segíti Vilmost: beszedeti az antidepresszánsait, kirángatja az ágyból, finomakat főz neki, akkor a férfi előbb-utóbb helyrejön. Azonban nem így történt. És ez az évek óta tartó sikertelenség a tehetetlenség érzését idézte elő Emmában: „bármit is csinálok, nem változik semmi, nem tudom befolyásolni a sorsunkat”. Ráadásul Vilmostól nem sok megerősítést kapott Emma, nőként sem. A depresszió vagy éppen az antidepresszánsok hatására Vilmos „libidója is depressziós volt”.

Emmának rá kellett jönnie, hogy ő nem tudja meggyógyítani Vilmost. Mert az elhatározás csak Vilmosból indulhat, de amíg Emma vele van és "ápolja", addig nem valószínű a változás. Az egyetlen dolog, amire Emma képes lehet, hogy „életben tartja”, de azon az áron, hogy ő maga szépen lassan elsorvad.

Hosszú munkával feltártuk, hogy honnan jön Emmának a megmentő szerep, és miért tudja elviselni az otthoni érzelmi sivárságot, és azt, hogy egy olyan férfival van, aki nem is látja őt. És mennyiben emlékezteti ez az élethelyzet tudattalanul, érzések szintjén a „gyerekkori hangulatra”, vagyis krónikus apahiányára, ugyanis szülei korán elváltak és őt az édesanyja egyedül nevelte fel. Ráadásul anyjától sem kapta meg azt az odafigyelést, amire szüksége lett volna.